KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Szerelem az agyamban, szerelem az agyam

Révész László László

A számítógép korában a szerelem pixeljei nyom nélkül törölhetők, ha mégsem, az maga a romantika.

 

Michel Gondry filmjében az agy – raktár. Nem a tudat és tudatalatti ködös labirintusa, hanem olyan, mint egy bútoráruház raktára, ahol azon kívül, hogy letegeznek, elsősorban ide-oda tologatják a készletet, a polcokat, esetleg a vásárlókat is. De azért nagy rend van. Tiszta udvar, rendes ház. Ebben a filmben mindenre úgy emlékezünk, mintha ott lennénk, és valahányszor fel kell idéznünk valamit, az mindig sikerül és mindig pontosan ugyanolyanra.

Mindez egy filmes vágószobára emlékeztet, egy olyan film utómunkálataikor, amelyikben a jelenetek nincsenek többször felvéve. Egy snitt az egy snitt. A polcról könnyedén lekapható a megfelelő tekercs, soha sincs alulexponált felvétel, senki sem ront el egyetlen jelenetet sem. Ez nagyon ökonomikus lenne, de agyunk is sokat pazarol, hát még a filmipar.

Másrészt olyan ez a film, mintha Marvin Minsky Az agy társadalma című szakmunkájának illusztrációja lenne. A könyvből még az internet boom idején kreálták az első interaktív net-operát. Akkoriban sokan agyunk és az internet döbbenetes hasonlóságának elsőszámú bizonyítékának tartották. E film szerzői a szerelem újfajta ábrázolására törekedve, Minsky tiszta gondolatmeneteit használják. A világ és az elme című fejezetből például az olyanokat, mint „Elménk egyszerűen az, amit az agyunk csinál.” Vagy, hogy három különböző valóságban élünk, úgymint a „tárgyi”, a „társadalmi” és a „pszichológiai” valóságban, és ez utóbbinak van egy külön „emlék”-szekciója is. A lélek című fejezetből pedig azt, hogy az általánosan elterjedt lélekfogalmunk önmagunk lenézése. A lélek az eleve elrendelés eszközeként befagyasztja akaratunkat, ahelyett, hogy bíznánk az agyban, hogy az csinálja azt, amit kell. Az emlékezés teóriája-fejezetben Minsky egyik tanítványa példát hoz fel az emlékezés működésének megértéséhez. Biciklijavításkor először kenjük be kezeinket piros festékkel. A szereléskor használt szerszámokon piros jelzés marad, és így legközelebb könnyen emlékszünk majd arra, hogy milyen szerszámokat kell használni. Mi történik akkor, ha erre nem gondolunk, mint ennek a filmnek a szerelmespárja, amely nem sejti, hogy a gonoszok – a Lacuna cég – modern technikai eszközökkel megpróbálják kiirtani kettejük összes közös emlékét. A lány agyából már sikeresen kiirtották az emlékeket, ám amikor a fiún van a sor, a gonoszok nem elég precízek, akció közben buliznak, nem figyelnek s kész a baj. Így Joel, a fiú, esélyt kap, hogy saját agyában piros jeleket helyezzen el és – ez nem logikus, de hát Csehországnak se volt tengere – a lány, Clementine agyába is beletegyen ilyesmiket. Michel Gondry egyik interjújában (I’ve been twelve forever) elmeséli egy álmát. Ebben azt álmodja, hogy barátjának (Spike Jonze rendezőnek) fantasztikus filmötlete támad. Egy tojás forog, animálódik a pingpong-asztalon. Gondry nagyon féltékeny erre a zseniális ötletre, de az álom közben rájön, hogy ez mégiscsak az ő saját álma, tehát az ötlet is az övé és nem a barátjáé. Valami ilyesmit csinál Joel is. Menekül a memória-irtók elől és viszi magával a lányt is. Megpróbál felébredni és nyomokat hagyni, önmagának és a lánynak. A memória-irtás úgy történik, hogy az emlékeiben ide-oda vetődő Joel körül elpusztítják a környezetet és a szereplőket. A filmnek formai értelemben ez a legérdekesebb része. A mozgókép (film, videó stb.) történetében ritka, amikor a díszlet maga nemcsak kiegészítése, hangulati aláfestése a történetnek, hanem szereplővé, egyenrangú partnerré válik. Az animált díszlet (animated set) kifejezés lehet, hogy pontosabb erre a fajta a szereplővel egyenrangú díszlethasználatra. Cocteau filmjei – A költő vérében a tükrök, szobrok és egyéb tárgyak, A szép és a szörnyetegben a kandeláberek – talán az első példák. Polanski Iszonyatában a falból kinyúló kezek indítják be a horrorfilm-gyártók fantáziáját. Az animált díszlet Gondry videóklipjeinek is egyik fő jellegzetessége volt. Ott is, mint ebben a munkájában a komputer-trükk gyakran keveredik valódi, színpadi díszletmozgatással. Mint amikor az egyik memóriahelyről átcsöppenünk egy másikba, és a szereplő egyhelyben marad.

Ugyanakkor olyan ez a film, mintha Gondry videóklipes és rövidfilmes munkásságát a forgatókönyvíró (Charlie Kaufman) alaposan áttanulmányozta volna és a gondrysta elemeket mind beleszőtte volna egy mestermunkába. Az animated set általánosságban a Chemical Brothers Starguitar-klipjéből való, az egyhelyben maradó szereplő és a változó háttér a már említett Chemical Brothers Let forever be-jéből, (ezt Gondry többször is kipróbálja: Lucas Lucas: With the lid off és a Massive Attack: Protection) a tengerparti iroda Beck Deadweightjéből, a többször újrakezdődő történet Björk Bachelorettjéből került a Makulátlan elmébe. A könyvben elmosódó illetve újraíródó szöveg szintén ugyanebből a klipből jön, a léptékváltott belsők pedig a Foo Fighters Everlongjából. A La Lettre-ből a fílinget, a szerelem elvesztésének szívszorító érzését emeli át. A Gondry-interjúban egy másik álom elemzésénél (Gondry elmagyarázza, hogyan függ össze Sigourney Weaver aránytalanul magas bére Gwyneth Paltrow-val) használt, agyműködést bemutató rajzok is bekerülnek a filmbe.

Gondry filmjeiben, videóiban gyakran használja a kísérleti film, animáció, videó klasszikusainak (Norman McLaren, Michael Snow, Zbigniew Rybczynsky, hogy csak a leginkább preferáltakat említsem) motívumait. (A Beck-videót leszámítva a „kölcsönzés” nincs nála felvállalva, e sorok szerzője nem ezt tartja Michel Gondry legvonzóbb tulajdonságának.) Amúgy ezt a filmet nem eszi meg a sok hivatkozás, formai játék, mint az előzőt (Human Nature), tehát a Lacant illető és mindenféle egyéb utalások mellett átjön a szerelem költőisége. A gonoszok által szétválasztott szerelmesekért izgulunk, mint Nuredinért és Szumurudért Az Ezeregyéjszaka virágaiban. Itt is, ott is hepiend következik, ami nagyon rendben van. Pasolini arab sivatagokban forgatott filmjének áttételes politikai üzenetet hordoz. Antonioni amerikai sivatagban játszódó Zabriskie Pointjában a gonoszok a politikai szituációba vannak beágyazódva. Mindkét filmben a szerelmesekért izgulunk, de van rálátásunk arra is, hogy hol történnek az események. Az Egy makulátlan elme örök ragyogásában tökéletesen apolitikus emberek között vagyunk. Nincs semmi közegélmény. Az élet csak „business as usual”-ből áll. Alig látunk amerikai zászlókat. Bagdad messze van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 28-29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1597