KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Zsurzs Éva

Muhi Klára

 

Szinte mindenestől eltűnt mára a televíziózás, amelyben évtizedeken át alig tucatnyi rendezőkollégájával együtt Zsurzs Éva szállította a felnőttek napi meseadagját. S a szappanízű egyforma teleregények helyett olyan folytatásos történetekkel múlattuk az időt az egyetlen csatornán, mint a Fekete ros, A koppányi aga testamentuma, vagy a Névtelen vár, az Abigél. Zsurzs Éva népi káder volt, akkoriban így mondták. A Csepel Művek munkás színjátszóköréből került a rádióhoz, majd a televízióhoz. S szerencsés embernek mondhatta magát, hiszen van-e izgalmasabb, mint kipróbálni egy születő médium lehetőségeit.

Első tévéjátékát 1958-ban készítette Várkonyi Zoltánnal közösen. Az igazi sikert pedig – még cannes-i televíziós nagydíjat is (Arany Nimfa, 1962) a Nő a barakkban című tévédráma hozta meg számára, Romain Gary kisregényének adaptációja, melyben olyan színészek játszottak, mint Kálmán György, Rajz János, Sinkovits Imre. De bizonyosan túlélte az évtizedeket – szívesen ellenőriznénk a képernyőn – Móricz Barbárokjának vagy Petőfi A helység kalapácsa című vígeposzának feldolgozása, s Gádor Béla kedves vígjátéka, az Othello Gyulaházán.

Zsurzs Éva mindig biztos érzékkel választott irodalmi alapanyagot, többnyire feszes lélektani helyzetekre épülő kamaradarabokat. S pontosan tudta, hogy a népszerű regényekből szabott szériák a televíziózás legtesthezállóbb műsorfajtái.

A televízión – az „ős”- és a „neotévén” egyaránt – újra és újra számon kérik a művészi erőt, valószínűleg feleslegesen. Inkább firtassuk a személyes érintés, a lélek nyomát, mellyel a kilencvenes évek agyonszponzorált, papírízű produkciói nagyon is adósak, de ami Zsurzs Éva minden munkájában jelen volt.

A napokban töltötte volna be hetvenkettedik életévét.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1651