KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Raszputyin

Tamás Amaryllis

 

A történelemnek nincs fantáziája, fejtegeti Márai Sándor Naplójában, amikor annak igazi tartalmáról elmélkedik. Mi hát a történelem? Állandó törekvés a barbárságból az erkölcs magasabb fennsíkjaira jutni? Állandó osztályharc, birtokosok és nincstelenek között? Amikor az ember mániákus következetességgel másolja és ismétli az időben bűneit, tévedéseit, gaztetteit? Semmi sem változott, talán csak a kegyetlenség lett mélyebb és találékonyabb – tehetjük hozzá Uli Edel Raszputyin-filmjének láttán.

A film az orosz cári család, a Romanovok és Raszputyin – a „szentember”, a gigantikus szörnyeteg, a kaján politikus – végzetes találkozásának kórrajzát adja (Ragályi Elemér Arany Glóbusszal honorált operatőri remeklésével és Alan Rickman szintén díjazott, kolosszálisan alamuszi színészi alakításával). Ki volt Raszputyin? – kérdezi a – nálunk csak videoszalagon forgalmazott – századfordulós mozgóképtabló. Ördögi elme-manipulátor? „Charmeur-Jézus” (Renau megfogalmazása), akiből az emberi hit Istent csinált? Gigantikus szörnyeteg? Félelmesen szabad hipnotizőr, kinek biblikus sokkterápiája („Kelj föl és járj”) öngyógyító erőket szabadított fel a hemofíliás Alekszej cárevicsben? Vagy placebo-hatással bűvészkedő mitikus terapeuta? A realitás kalodájában álszent és profán közt ügyesen lavírozó apaimágó? Tehetségét nevezhetjük bárminek: paranormál képességnek, önérvényesítő trükknek, egy biztos: a századelő történelmének labirintusában jó ideig ő volt a Tekintély.

A fanatizmussal szemben nehéz logikusan érvelni – nagyon keveset tudunk magunkról, a lényegről majdnem semmit. Ezt sugallják a film különös, titokzatos utolsó mondatai, a meggyilkolt Raszputyin lelkével furcsa szimbiózisban maradó cárevics nem kevésbé brutális kivégzésének (vagy csodaszerű megmenekülésének?) képei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1675