KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dennis, a komisz

Tamás Amaryllis

Morbid gegekkel megtűzdelt rémmese. Igazi szenzációja nem Dennis (Mason Gamble), az átokfajzat, hanem a kölyökaggastyán, a valamikori ökölvívó, a piscatori színiiskolát végzett Walter Matthau.

A sztori búgócsiga módjára forog önmaga körül. A nagyszülők és unokák korosztályának egymásrahangoltságáról hangoztatott idilli tételek azonnal megbillennek, amint feltűnik a zsörtölődő, megvert kutyatekintetű, gyermekgyűlölő Matthau. Már első, morózus megjelenésekor elvesztünk. Májfoltos, nyakigláb rajzfilmfigura, „szörnyelladefrász” méltó párja. A Dennist egy időre szomszédaira, az idős Wilson házaspárra (Matthau mellett: Joan Plowright) bízó szülők nem sejtik, ezen elhatározásukkal két, ádáz ellenfelet szabadítanak egymásra. Matthau maga fabrikálta békebeli csúzlival vadászik a reggelenként élő kígyóval, kopottszőrű mackóval, csörgő konzervesdobozokkal ékített járgányára felpattanó ősellenségre, a „kisdedre”. Amit látunk, több mint játék vagy puszta harc; corrida – a rivaldafényben, málladozó matador – a porondon. Az angolspárgázó Wilson-tata kiszámíthatatlanul lődöz az emberporontyra. Matthau mesebeli gonoszságú öregembere már úton van „bizonytalanságok pusztasága” felé – ahová csak a gyermeklelkű felnőttek léphetnek be.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=177