KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/november
• Vaskó Péter: Betűt a szénakazalban Digitális archívum
• N. N.: 25 év Válogatás a Filmvilág archívumából
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Határ-esetek Janisch Attila filmjei
• Bori Erzsébet: Midőn egy nyári nap az utazó... Másnap
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzus A temetetlen halott
• Mihancsik Zsófia: Halálos csönd Beszélgetés Rainer M. János történésszel

• Pápai Zsolt: Keletről jön a fény Abbas Kiarostami és a spirituális hagyomány
• Bikácsy Gergely: Perzsa fűszál Tíz
• Karátson Gábor: Moziszőnyeg Mohsen Makhmalbaf
• Ádám Péter: Ödipusz micisapkában Jean Gabin
FESZTIVÁL
• Báron György: A golflabda röptének íve Velence
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Szabadságolt túlélők Kor-képek 1945-47
• Gelencsér Gábor: Állambrigád Gervai András: A tanúk

• Strommer Nóra: Képvágta Visual Jockey
KRITIKA
• Koltai Tamás: Valóság és álság Csodálatos Júlia
• Korcsog Balázs: Mesék K-vonalra Rózsadomb
• Horeczky Krisztina: Hontalanok Ezen a világon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Téli álom
• Kis Anna: Bálnalovas
• Vaskó Péter: Nyílt tengeren
• Hideg János: A futball-faktor
• Köves Gábor: Tűzben edzett férfi
• Pápai Zsolt: Vágyastársak
• Varró Attila: A mandzsúriai jelölt
• Vajda Judit: Haverok
• Kovács Marcell: A Halál a Ragadozó ellen
• Köves Gábor: Felejtés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Rózsadomb

Mesék K-vonalra

Korcsog Balázs

Egy kádercsalád mindennapjai, a személyi kultusz és 1956 gyerekszemmel. Cantu Mari első filmje.

 

Egy-egy fontos kivételtől eltekintve a magyar történelem XX. századi traumáinak (művészi) feldolgozása még mindig csak várat magára: a többi művészeti ág mellett az irodalomnak és a filmnek is komoly adósságai vannak e téren. Pedig a közös múlttal való művészi és nem művészi szembenézés (a művek színvonalától függetlenül is) hozzátartozna egy nemzet önismeretéhez. A magyar-német-román koprodukcióban készült Rózsadomb változó színvonalú játékfilm, de mindenképpen élvezetes produkció, s így alkalmas a legújabb kori magyar történelem egyik sorsdöntő pillanatának felidézésére.

Ez a sorsdöntő pillanat 1956, ami ugyan nincs kimondva a filmben, ám a néző minimális történelmi ismeretek birtokában is hamar felismeri, hogy valamikor az ötvenes évek elején vagy közepe táján játszódik a történet. Két kisgyerek, két testvér, Panka és Miska egy szigorúan őrzött rózsadombi villában töltik gyerekkorukat. Apjuk, Pálfi Gábor, a korszak egyik vezető politikusa: a filmnek amolyan Bástya vagy Virág elvtársa ő (nagy fekete autó, K-vonal, ávósok stb.). A korszak egyik nagyhatalmú kultúrpolitikusáról mintázott Pálfit Andorai Péter alakítja, aki egyértelműen napjaink egyik vezető magyar férfiszínésze, bár játéka (nyilván az ábrázolt karakter fogyatékosságai miatt is) most elmarad az Enyedi Ildikó Simon mágusában nyújtott zseniális alakításától. A gyerekek anyját, Pálfi jóval fiatalabb, paraszti sorból kiemelt káder-feleségét Marozsán Erika játssza. Róza, a házvezetőnő (Lázár Kati) a gyerekek „pártos” szüleinek ellenpontja: a babonás, istenfélő, egyszerű asszony titokban imádkozni tanítja a gyerekeket, az angyalokról és Jézusról mesél nekik: történetei jelentik a gyerekek számára a „róz(s)adombi” meséket.

Cantu Mari filmje szinte mindvégig egyetlen helyszínen játszódik: a rózsadombi villa és annak kertje a két gyerek kisvilága. A felnőttek nagyvilágában, a történelem és a politika színpadán közben persze zajlanak az események: kitör a forradalom, a papa a reformkommunisták oldalára áll, ezért a bukás után kegyvesztett lesz és kizárják a hatalomból, a családnak el kell költöznie a rózsadombi villából.

A „pártos” családi élet és Pálfi politikai tevékenysége mellett a filmnek van egy fontos (persze a történelemhez és a politikához szorosan kapcsolódó) magánéleti szála is: légipostán levél érkezik Izraelből, ám ezt a levelet a gyerekek elrejtik apjuk elől. Pedig a levél fényt deríthetne a család egyik rejtélyére, a fiatal feleség féltékenységének okára. A levélből ugyanis kiderül, hogy hogyan és miért halt meg Pálfi egykori szerelme és/vagy harcostársa, Loló.

A gyerekek mesés világa, róz(s)adombi magánmitológiája nyilvánul meg abban is, hogy Panka és Miska valami titokzatos, a kert fáin átszűrődő vöröses fényre lesznek figyelmesek, és aztán ezt a kísérteties piros lidércfényt figyelik minden este a szobájuk ablakából. Csak a film végén derül ki, hogy ez a vörös lidércfény nem más, mint a házuktól nem messze, a domboldalon felállított és elromlott nagy neon vörös csillag villogó fénye. A gyermeki látásmódot, a gyerekek nézőpontját jelzi az is, hogy a filmben szinte mindent közeli és félközeli beállításban láthatunk: gyerekszemmel járva a környező világban, minden hatalmasnak és rejtélyesnek látszik. A film legfőbb erőssége éppen ezért nem is annyira a történetben, mint inkább a finoman érzékeltetett hangulatokban rejlik. A Rózsadomb tehát: 1956 – gyerekszemmel. Éppen ez a gyermeki látásmód, a Rákosi-rendszer és az ’56-os forradalom gyermeki nézőpontból történő ábrázolása, mintegy az emberi életek és az egyéni sorsesemények mögött meghúzódó, illetve az azokkal egyidejűleg zajló történelmi-politikai események háttérként való bemutatása rokonítja a Rózsadombot a többi ’56-os témát feldolgozó filmmel, például a Szamárköhögéssel vagy Mészáros Márta Naplóival.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1825