KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pillangó

Tosoki Gyula

 

Az évente több mint kétszáz produkciót termelő francia mozgókép-iparban a harsány és hivalkodó mozicsodák mellett szerencsére akad pénz és ihlet visszafogottabb hangvételű, finomabb hangoltságú darabokra is, igaz, ezek csak ritkán jutnak el hozzánk. A közel két évtizede pályán lévő, eddig öt nagyjátékfilmet és néhány televíziós produkciót forgatott, de a szakmában alig ismert Philippe Muyl rendező A pillangó című munkája a kivételek egyike. A történet egyszerű, hasonlót láttunk már számtalanszor, legutóbb Kitano Kikujirójában. Julien, a lepkebolond idős özvegyember felfedezőútra indul Párizsból az Alpokba, hogy becserkésszen egy általa régóta keresett, ritka pillangófajtát, amely mindössze három napig él. Egyedül menne, de hívatlanul melléje szegődik a szomszédból az egyedülálló anyja által nevelt (és elhanyagolt) cserfes kislány, Elsa. A film kettejük érzelmes és humoros utazásának meséje.

A pillangó szüzséje legalább annyira érintetlen a különböző mozitrendektől, mint amennyire romlatlan a cselekménye színhelyéül szolgáló alpesi táj. Szikár történettel és diszkrét tempóval operáló mozidarabról van szó, amely ugyanakkor nem nélkülöz egy kevés panteisztikus ízt és némi spirituális töltetet. A másik magánya idővel megnyitja hőseink szívét, így a kirándulás számos tanulsággal jár számukra, és különös, de ezek annak ellenére sem hangzanak kínosan, hogy sokszor triviálisak, sőt didaktikusak. Hasonlóan meglepő hatású a film egyszerűségével együtt is megkapó, ellentétpárok sorozatára (város–vidék, idős–fiatal, civilizáció–anyatermészet) épülő szimbolikája, az efféle jelképiséget nehezen tűri napjaink nézője. Itt viszont nemhogy mérgezően, de üdítően hatnak ezek a képek, nem utolsósorban azért, mert a rendező minden affektáció nélkül vezeti elő őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1852