KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ház a ködben

Mátyás Péter

 

Az ismerős dallam úgy hangzott, hogy Amerika szabad ország, amely tárt karokkal várja a bevándorlókat, ahol szorgalommal és kitartással bárki megvalósíthatja álmait. Egzisztenciát teremthet, családot alapíthat, karriert építhet: a határ a csillagos ég. Szeptember tizenegyedike ténylegesen és szimbolikusan is porrá zúzta ezt az illúziót. Ma Amerika fél és rossz szemmel nézi az idegeneket.

A Ház a ködben fiatal hősnője, Kathy egyedül él szülei házában. Bezárkózik magányába, a levelek olvasatlanul sorakoznak lakásában, ezért megdöbben, amikor a bankja fizetési hátraléka miatt lefoglalja házát és kilakoltatja őt. Az utcára kerül, otthontalanul és pénztelenül. Egy ügyvédnő segítségével fellebbez a hibás végzés ellen, a bank azonban gyorsan cselekszik és elárverezi házát az értéke töredékéért. Behrani, az új tulajdonos az iráni hadsereg egykori ezredese, aki évek óta keményen dolgozik az Államokban, most végre megvalósíthatja álmát. Az olcsón vásárolt ingatlant jó pénzért továbbadva biztos jövőt teremthet családja számára. Ez az egyetlen esélye a megkapaszkodásra, különben élete végéig gürcölhet egy építkezésen. A régi és az új tulajdonos találkozása, az amerikai és az idegen kultúra összeütközése elkerülhetetlen.

Az ukrán származású, első filmes Vadim Perelman nagy empátiával ábrázolja a két tehetetlenül sodródó, a körülményeknek kiszolgáltatott ember küzdelmét a vélt vagy valódi igazságukért. Sajnos az összecsapás nem egyenlő erők harcát hozza. A Jennifer Connelly játszotta lány alakja ugyanis kissé sematikus. Visszaeső alkoholista, házassága tönkrement és férje elhagyta. Ezzel szemben a korábban szebb napokat látott ezredes figurája összetettebb, neki feleségéről, lányáról és fia taníttatásáról kell gondoskodnia. Drámája nagyobb formátumú, amit Ben Kingsley kiváló alakítása még inkább felerősít. A nagyszerű színészi teljesítmények mögött a film stílusa konvencionális, a szimbólumok könnyen érthetőek, mint azt a házba beköltöző család és a villanyoszlopra szálló gólya párhuzamos képei is jelzik. A befejezés viszont nyugtalanító, hiszen azt a kérdést feszegeti, hogy milyen esélye van ma egy külföldinek a beilleszkedésre a bizalmatlanság és gyanakvás légkörében. A rendező érdeme, hogy a félelem érzése nemcsak a szereplők tekintetét hatja át.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1892