KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Zöldmozi: filmek kétkeréken

Az ökoanarchizmus láncos szamara

Tóth András György

A kerékpár közvetítő civilizáció és természet között, a biciklis film mindig környzetbarát.

 

A kerékpár és a film története kezdetektől fogva összefonódott, hiszen a Lumière testvérek első alkotása is gyárból hazabicikliző munkásokat mutatott. Noha kevés nyíltan környezetvédő üzenetű kerékpáros filmről tudunk, a biciklizés hálás vizuális téma a moziban, ahol oly alapossággal pszichoanalizálják zöld vonatkozásait, hogy összerakható lenne belőle egy mozgalmi kiáltvány.

Először is a száraz tények: a kerékpár környezetbarát, csendes, kevés helyet foglal, biztonságos (mármint a többi közlekedőre nézve), egészséges, olcsó és városi körülmények között kifejezetten gyors jármű. Csak az autóslobbinak köszönhető, hogy a világon nem mindenütt akkora a városi közlekedésből való részesedése, mint például Hollandiában (20-30 %). Ennyiből persze nem születik filmtörténeti remekmű, legfeljebb dokumentumfilm a Spektrumon. Létezik azonban a kerékpározásnak egy szociálpszichológiai dimenziója, mely több szempontból is a zöld gondolkodásmóddal rokonítja, és inspirálóan tudott hatni a filmművészetre is.

A természet befogadásának egyik legjobb módja a biciklinyeregből történõ bámészkodás, amint azt a tetszetős tájakon keresztülsuhanó kerekesek filmjeleneteinek hosszú sora is bizonyítja. A jármű sebessége kedvez a méltóságteljes travellingeknek, miközben a hangsávot motorzúgás helyett a természet hangjai tölthetik be, legfeljebb a kerekek diszkrét kattogásától kísérve. Ez a hangtalan átsurranás a tájon, valamint a pedál tekerésének monoton, hipnotikus mozgása egyfajta misztikus aurával is megáldja a kerékpárt, mely bizarr vidékekre és kalandok közé szállíthatja utasát (Bollók Csaba: Észak - észak, Sylvain Chaumet: Belleville randevú), illetve különc alakok, sőt mesebeli lények közlekedési eszközévé válhat (Erdélyi János Zsigmond Dezső: Indián tél, Michael Hoffman: Szentivánéji álom).

Az emberi hajtóerő már-már groteszkül közvetlen, obszcénul látványos alkalmazása a kerékpár technológiájában ideális alapmotívummá teszi a modern hősök testi-lelki önmegvalósításának filmes ábrázolására. A számtalan bicikliversenyes film mindegyikének lényege, hogy a főhős a távol-keleti filozófiákhoz hasonlóan edzéssel igyekszik felülemelkedni az ember-gép szimbiózisban résztvevő testének hagyományos korlátain (John Badham: Hegyek pokla, Philippe Harel: Pedálkirály). Azonban megmarad a természet határai közt, a gép csak saját erejének jobb kihasználására szolgál, testmeghosszabbító protézis, nem pedig önálló életre kelt motor, melynek parancsolunk, de már nem érzünk vele együtt. Gép és használója itt nem vált még el annyira egymástól, hogy az ember ne tudná saját maga akár teljesen szétszedni és összerakni a járművét a bicikliszerelést előszeretettel ábrázolják is filmen (Manon Briand: 2 másodperc; Chaumet: Belleville randevú). Ezért van, hogy az akciófilmek autós hősei szemrebbenés nélkül hajszolják pépesre járműveiket, a kerékpár sérülése viszont különösen traumatikus a tulajdonos számára (Briand: 2 másodperc), elvesztése esetén pedig élet-halál kérdése a megtalálása (Vittorio de Sica: Biciklitolvajok; Tran Anh Hung: A riksás fiú). Ha meghal a bicikli, meghal a biciklista (Robert Fuest: És hamarosan a sötétség).

Máskor a felnőttekben továbbélő gyermeki ártatlanság jelképévé emelkedik a kerékpár, amint tiszta lelkű főhősök környezetük rosszallása mellett túlkoros kamaszokként ragaszkodnak bringájukhoz (Louis Malle: Milou májusban; Jean-Loup Hubert: Jövőre, ha minden jól megy), vagy amint fiatalon és naivan a végzetükbe tekernek (Fuest: És hamarosan a sötétség; Olli Saarela: Előőrs). A kerékpározás közösségibb tevékenység, mint az autó, piros lámpánál szóba lehet elegyedni másokkal, és pillanatok alatt meg lehet állni, ha ismerőst látunk. Csoportos biciklizés esetén az együttlét az autó utasainak statikus, gyakran nyomasztó összezártságával ellentétben a felek részleges függetlenségén alapszik: percről percre változhat a csoportdinamika, hogy kinek az oldalán tekerünk, sőt le is maradhatunk a csapattól. Nem csoda, hogy az emberi kapcsolatok katalizátoraként működő kerékpározás szintén több film témája (François Truffaut: Jules és Jim; Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták).

A kerékpár minden embernek mozgásszabadságot hoz, ezért annak idején nagy szerepe volt a nők társadalmi emancipációjában, sőt frivol értelmezések szerint szexuális önállóságuk kivívásában is (Alan Parker: Promenád a gyönyörbe). E szerepét egyébként még ma is betölti Iránban és más nőelnyomó társadalmakban (Marzieh Meshkini: A nap amikor nővé váltam). A gyerekek számára az első közlekedési eszköz, mellyel önállóan felfedezhetik életterüket, kialakíthatják saját társadalmukat, elkezdhetnek rivalizálni a felnõttekkel (Steven Spielberg: E.T.; Brian Trenchard-Smith: BMX banditák). De általában véve is a kicsik és elesettek harci járműve az elnyomók ellen, például a városi közlekedés agresszív autóáradatával birkózó biciklis futároknál (Briand: 2 másodperc; Thomas Michael Donnelly: Ezüstkerék), vagy konkrétabban a megszállók ellen szervezkedő francia partizánoknál vagy az orosz túlerővel szembesülő finn katonáknál (Bertrand Tavernier: Menlevél;  Saarela: Előőrs).

Mint azt a drótszamár és a KRESZ konfliktusos viszonya is mutatja, a kerékpáros mozgásszabadság anarchizmusba csábíthatja a biciklistákat, akik gyakran saját maguk döntik el, hogy vitán felül környezetbarát közlekedési módjuk mely autósokra kitalált szabályok tiszteletét teszi számukra fakultatívvá. Nem véletlen, hogy a Tilos Rádió kereszténygyalázás miatt elhíresült műsorának a címe is Biciklis Század volt.

Az ökoanarchizmusnál jobban izgatja a filmesek fantáziáját az ökodiktatúra, amikor is az egészség és a környezet ügye az emberi szabadságot korlátozó tényező válik. A tökéletes álomváros-valóságshowból kitörni próbáló Truman cinkos felesége és börtönőr-polgártársai biciklit és tömegközlekedést használnak (Peter Weir: Truman Show), Kellogg doktor múlt század eleji egészségőrületben tobzódó szanatóriumában (Parker: Promenád a gyönyörbe) pedig az áltudományos gyógyítógépek arzenáljának része a kerékpár a kezelés alól egyetlen páciens sem menekülhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1976