KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/november
KRÓNIKA
• Báron György: Charles Bronson (1920-2003)
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Asa – nisi – masa Fellini Rómái
• Csont András: A jóízlés lovagja Nino Rota
• Ardai Zoltán: Most élünk Fellini démonai

• Ludassy Mária: Ellenforradalmi akvarell Egy hölgy és a herceg
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A szabadság fátuma Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: Fröccsöntött képek kora Operatőr-kerekasztal

• Vágvölgyi B. András: Kopár szigetek Japán ezredvég
• Kubiszyn Viktor: Az alvilág királya Teruo Ishii
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Szigetek a szárazföldön Karlovy Vary
KÖNYV
• Harmat György: Filmtörténet filmekben elbeszélve Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede …
DVD
• Pápai Zsolt: Téli álom Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A test testamentuma Táncalak
• Pápai Zsolt: Földalatti hullámvasút Kontroll
• Forgách András: Bovaryné, 1955, Connecticut Távol a mennyországtól
• Vaskó Péter: Berlini falfirka Good Bye, Lenin!
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Kegyetlen bánásmód
• Korcsog Balázs: Visszajátszás
• Békés Pál: Lélekszakadva
• Dóka Péter: Se ördög, se angyal
• Köves Gábor: Válás francia módra
• Csillag Márton: Tizenhárom
• Frecska Sándor: A nyugodt város
• Hungler Tímea: Birkanyírás
• Vincze Teréz: Tiresia

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller

Téli álom

Pápai Zsolt

Altman rendhagyó westernjének hőse kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős.

 

Robert Altman nem sokkal azelőtt, hogy a papírmasé-díszletek és kirakatkonfliktusok között játszódó Buffalo Bill és az indiánok című anti-westernjével a maga részéről megadta a kegyelemlövést Hollywood legnagyobb múltú és rangú műfajának, elkészített egy másik, realisztikusabb tónusú vadnyugat-parafrázist is. A hagyományos zsánerekkel mindig is kedvtelve játszadozó rendező közvetlenül első igazi nagy dobása, a M.A.S.H. mozibemutatója – és sikerének realizálódása – előtt kezdett hozzá a többek által egyik legjobb munkájaként aposztrofált McCabe és Mrs. Millerhez.

Altmannak az ötvenes évekbeli pályakezdése után bő másfél évtizedet kellett várnia arra, hogy ironikus műfajjátékaira a szélesebb közönség is vevő legyen, igaz, még a karrierje hetvenes évekbeli hirtelen beizzását követő időszakban is érték kudarcok. A műfaji dekonstrukció nagypapája nem egyszer rosszul térképezte fel a közönség ízlését és tűréshatárát, ezért gyakran sikerültebb művei is évekig parkolópályára szorultak. A McCabe és Mrs. Millernek ugyan mára stabil helye lett a kánonban, a maga korában azonban ellentmondásos volt a fogadtatása. A nagyközönség érdektelenségének megvolt az oka, Altman ugyanis alaposan újraírta a műfaji sztenderdeket, emellett a hangsávon végzett kísérleteivel is kihívta maga ellen a kényelmesebb nézők ellenérzéseit.

Egy frissen alapított kisvárosban a bordélynegyed felhúzását végző John McCabe bizniszét nem nézik jó szemmel a környéken befektetésekre vadászó nagyhatalmú vállalatok prominensei, ezért lelépési összeget ajánlanak fel hősünknek, aki azonban visszautasítja azt – látható, a sztori nagy meglepetésekkel nem szolgál, voltaképpen egy a néhány klasszikus westernrecept közül, a hagyományos történetet azonban korántsem hagyományos tálalásban mutatja be a rendező. Már az is meglepő, hogy a cselekmény helyszínét délnyugatról északra, a prériről hatalmas hegyek övezte alternatív miliőbe telepíti, leginkább nagyratörő és leglátványosabb vállalkozása azonban a klasszikus hőstípus deheroizálása. A mese centrumában álló McCabe – bár kezdetben nem így látszik – jószerivel mindenben ellentéte a westernek hősfiguráinak. Érdekközpontú és kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős, akinek ugyan semmi sem drága, ha nem sejt veszélyt, de riadtan menekül a tényleges konfrontációk elől, aki – ha már nagyon muszáj – lesből céloz, de így is csak véletlenül talál, és aki még a belé szerelmes kurvát sem képes megtartani.

A McCabe és Mrs. Miller nem csupán a legfontosabb műfaji jegyek dekonstruálása miatt figyelemre méltó darab, hanem a rendhagyó operatőri és hangmérnöki munka miatt is. Zsigmond Vilmos rendkívüli plaszticitású kompozíciók sorát bűvöli vászonra, melyek olyan jelentős direktorokat inspiráltak a későbbiekben, mint Stanley Kubrick (aki a Barry Lyndonhoz merített ihletet Altman filmjéből) vagy John Boorman (aki a Gyilkos túrában már Zsigmondra támaszkodott). A számos mívesen kivitelezett jelenet közül is kiemelkedik a húszperces zárlat, a lassan szállingózó hóban lefolyó leszámolás-szekvencia, amelyben Altman álomszép képek kíséretében küldi nyugovóra hőseit és az egész westernműfajt.

A fényképezés mellett revelatív a hang használata is. Altmant már pályája elejétől intenzíven foglalkoztatta a filmi kifejezésmód valamennyi területe, és a hetvenes évek elejétől mind többet kísérletezett a hangsávval. Ez irányú ténykedése az évtized derekán a forradalmian új technikát alkalmazó Nashville-ben jutott a csúcsra (a filmben nyolc sávra rögzítették a hangot, így a keveréskor a háttérben folyó beszélgetéseket is érthetővé tudták tenni, miközben megmaradt az eredeti kakofón hangzás), de a hangsáv manipulációját már a McCabe és Mrs. Millerben elkezdte: dialógusok, zajok és zörejek soha korábban nem szólaltak meg hollywoodi filmben oly realisztikusan, mint itt. Számos oka van tehát annak, hogy a rendező és David Forster producer hol érdekesebb, hol lapos audiokommentárja, egy kurta korabeli werk és egy előzetes kíséretében kiadott McCabe és Mrs. Miller magyarországi ősbemutatója még három évtizeddel a film megszületése után is fontos esemény legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2170