KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Zu legendája

Wostry Ferenc

 

Harkéknál elmentek otthonról. Sőt, nemcsak hogy elmentek, de összeszedték az összes bútort, ruhaneműt, mindenféle firlefrancot, és ezekkel egyetemben költöztek el. Mi a fene baja lehet Ázsia egyik legeredetibb filmesének, aki még egy évtizeddel ezelőtt olyan maradandó mozikat készített, mint a Volt egyszer egy Kína (Once Upon a Time in China) vagy a Kardvívó (Swordsman)? A hollywoodi kiruccanás ártott meg neki? Jean Claude Van Dumb közelsége váltotta ki nála az agyzavart? Nem tudom eldönteni. Mindenesetre Tsui Hark „lost it”, ahogy mondani szokás.

Már előző filmje, a Végső leszámolás sem volt piskóta – a nyaktörő tempó a dramaturgia teljes hiányával meg a direkte szokatlan beállításokkal kombinálva olyan zsibbasztó másfél órát eredményezett, amilyen ritkaság.

Mivel Isten kegyetlen, a Zu második része a Végső leszámolásnál sokkal-sokkal rosszabb film. A wuxiák amúgy sem lineáris történetvezetésükről híresek, mivel a regények, amelyek alapján hőskorukban készültek, intrikával, kismillió szereplővel és számtalan időbeli ugrással voltak csurig. A Zu 2 viszont úgy érthetetlen, hogy hiányzik belőle a cselszövés, színészei sem számosak, ráadásául még időugrás is csak egyetlen egy van benne, rögtön az elején – bár akkor több száz évet lapozunk át, teljesen feleslegesen.

A filmnek még elmesélni való története sincs. Az expozíció feltárja a konfliktust, oszt kilencven percen keresztül (bár nekem inkább hat órának tűnt) nézhetjük, amint a cantopop legropogósabb, ám fájdalmasan tehetségtelen hongkongi sztárjai (Cecilia Cheung a kivétel) Hark satnyuló fantáziájának komputereffektjei ellen hadakoznak. A fenyegetés nem félelmetes, a karakterek színtelenek, mintha Junoszty tévén bámulnánk vergődésüket, a forgatókönyv pedig olyan szinten zavaros, hogy a korai kilencvenes évek komplex wuxiái egyszerű esti mesének hatnak mellette.

Kétségbeesésem akkor lesz teljes, ha belegondolok: Hark legújabb filmje, a Black Mask 2 még utolsó két alkotásánál is nagyobb csőd. Ó testvér, merre visz utad?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2254