KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az arany markában

Kovács Marcell

 

Elmondhatatlan az öröm, amit Mamet rablóbandájának múlt századi módszerei láttán érez az ember. Sehol egy laptop, egy orrkarikás netkalóz, helyettük álruhák, stopperóra és összevillanó pillantások képezik az eszköztár gerincét. Mint a régi szép időkben.

Egy remekül vágott ékszerbolti akcióval indul a mozi. Melville-filmekben látni ilyen pontosan időzített cselekvéssorokat: vadidegen szereplők teszik a dolgukat látszólag ügyet sem vetve egymásra, mígnem egy adott jelre felkerülnek a maszkok, összeáll a kép, kirajzolódik a szigorú koreográfia. A film a későbbiekben is ezt a mozaikos szerkesztésmódot követi, az elsőre homályos és összefüggéstelen történések a végső egészben kerülnek csak a helyükre.

A felállás a De NiroNortonBrando válogatott fémjelezte Szajréból ismerős. Itt kevésbé flancos a kiszerelés, viszont csavarosabb a sztori: az utolsó melóra készülő öregfiú, a forrófejű trónkövetelő és a nagyhatalmú megbízó amúgy sem felhőtlen kapcsolatát a fiatal csődör felé kacsintgató csinos feleség tovább bonyolítja. Az inkább drámáiról és forgatókönyveiről híres Mamet a karakterekre koncentrál. Csakhogy a túlírt párbeszédek megbénítják a színészeket. Hackman a Magánbeszélgetés titokzatos profiját most álmos egykedvűséggel hozza, DeVito fele olyan kemény, mint a szövege, a fapofa Pidgeonról pedig legfeljebb annyit érdemes megjegyezni, hogy civilben Mamet felesége. A szándékolt képi eszköztelenség így már zavaróan hat, a nehézkes szóvirágokkal terhelt minimál-realista megközelítés és a beígért fordulatok helyett a kiszámítható végkifejlet felé a legrövidebb úton haladó történet gondoskodik arról, hogy Az arany markában az évad meglepetésfilmje helyett végül ne legyen több, mint a Szajré – második szereposztással.

Mamet annak idején első rendezésében a szintén puzzle jellegű és még sokkal zombiszerűbb Játékos végzetben ügyesebben keverte a kártyáit, egy piti csalást véres drámaként tudott tálalni, most viszont hosszan előkészített reptéri aranyrablása annyira izgalmas csak, mint egy csokilopás a könyvtári büféből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2783