KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az új Éva

Máriássy Vanda

 

Camille – az „új Éva” arrogáns. Vágyakozik a szeretetre, de maga nem képes szeretni. Fél. A magánytól. A gyerekektől. (Sógornője terhességére, a születendőre eképp reagál: „Milyen nyugodt... Biztos meghalt...”) Retteg a múló időtől. Az együttérzéstől. Az élettől. Miközben a szerep, amit rutinosan alakít – az életvidám, vagány, semmitől meg nem riadó, felvilágosult, egyenrangú, felnőtt nőé – főszerep. „Koton-tállal” felszerelkezett bulikon kekeckedik, egzotikus, farokgyűrűvel díszített ádámjai után kutakodva. Liftben, pincében, kukák mellett elkapható, felvágott nyelvű, éles eszű, ádáz szerető.

Azt kapja a világtól, amit maga is ad. Önzést, hisz ő sem tud még/már feltétel nélkül szeretni, ítélkezés nélkül elfogadni bárkit/bármit. A látszólag bohém-könnyed társaság mindegyike sebzi és gyilkolja a másikát. Zsákmánynak tekintik egymást, az életet olcsónak. Versenynek. A munka, a szex, az összes személyes kapcsolat mind ugyanarról szól: emberek kihasználnak más embereket. És ez a tisztelet nélküli, harsány semmitmondással teli világ kiszámíthatatlan lesz, kopár és hideg. Évánk és ádámjai az extasy-partikon, a vén kandúrok orgiáin, és az analitikus orvos lepedőjén próbálják kielégíteni türelmetlen személyiségük igényeit.

Az új Éva egyre boldogtalanabb. Amikor elhatározza, hogy szembesül fájdalmával, élete kitér eredeti medréből. Egyszer csak új módon akarja észlelni a világot. „Kérj és megadatik néked”... Attól fogva, hogy felismeri, megtapasztalja a szívből jövő együttérzést – a kétgyermekes, vonzóan normális Alexisszel történt Romantikus Találkozást követően, Camille minden döntése arra a kérdésre keres választ: „Hogyan döntesz ahhoz, hogy megtanulj szeretni? Hogy megtanuld a valódi hatalmat...?”

A régi Ádám – a lenyűgözően természetes Pierre-Loup Rajot – behódol önsorsrontó Évájának. Talán, hogy megtanítsa – szeretni. S ő maga kalandorrá lehessen...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2970