KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hulla, hó telizsák

Vidovszky György

 

A Reinder Games a fordulatok mozija: még a hollywoodi filmeken edzett, csavaros eszű krimifaló is meglepődhet néhány váratlan eseményen. A rendező, John Frankenheimer valósággal beleszeret története bonyolultságába, és – főleg a végén – elragadja a „bújócskázás” öröme. Egy biztos: senki sem az, akinek látszik.

A film is a jó film álarcát ölti magára az első fél órában, a továbbiakban pedig rá sem ismerni: lélektani drámából tucatkrimi, majd dajkamese lesz. Rudy és Jack együtt tervezik szabadulásukat a börtönből. Rudy levélváltásokból megismert szerelmével, Ashley-vel, Jack pedig egy forró csokoládéval szeretné kezdeni az új életet. Rudy azonban egy börtönlázadásban váratlanul meghal, Jack pedig látva a kapuban hiába várakozó Ashley-t, úgy dönt, néhány napra elfoglalja barátja helyét az ágyban. Sajnos, a személycserével nemcsak a nő jár együtt, hanem annak eszelős bátyja is, aki ettől a perctől fogva halálos félelemben tartja „Rudyt”. Ami ezután történik, sőt, ami ez előtt történt, de csak ezután derül ki, természetesen alapjaiban változtatja meg az alaphelyzetet. A lelkiismereti kérdések, az identitáskeresés csak ürügy egy végtelenül konzervatív, saját műfaját kifacsaró séma megtöltésére. A mondani akarás és a kiüresedett akciódramaturgia kettősségét a független filmre jellemző „fésületlen” képek és a csillogó műhavon suhanó „bravúros” kompozíciók kettőssége kíséri. Végül is mindez megbocsátható volna, ha a rendező nem azért bonyolítaná túl történetét, hogy a zárójelenetben mindent megmagyarázzon: a szereplők mindvégig magukban tartott titkukat ellenállhatatlan önkitárulkozással mesélik el ellenfeleiknek. Hiába, annyira azért mégsem fordulatos a film, hogy a végén ne a „jó” győzedelmeskedjen, mindössze az derül ki a hamis lepedőbajnokról, hogy valójában hétköznapi kispolgár, a meghitt családi karácsonyok romantikájának rabja, önzetlenül adakozó „Mikulás”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2975