KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Orosz média

Kino

Vígh Zoltán

Minden művészetek közül számunkra legfontosabb a film. Ezt ugyan a szovjet kisiskolásoknak is illett tudnia, pontos kötet- és lapszámmal a Lenin összesből. Ma azonban a hajdani évi százas szériák helyett jó kéttucatnyi, átlag költségvetésű film készül, már ha találnak elegendő szponzort, mert az államilag finanszírozott alkotás is a múlté.

Van helyette viszont orosz filmshowbiznisz, amelynek sztárjai és pénzeszsákjai évente kétszer sereglenek: egyszer az, egyre szegényedő moszkvai filmfesztiválon, másodjára pedig a hazai Oscar-pótló szemlén, a Niké-díj kiosztásán. Ezeken az eseményeken azonban sokkal nagyobb figyelem irányul a meghívottak öltözékére, partnerválasztására és csípős megjegyzéseikre, mint magukra a díjazottakra.

Pedig az orosz filmek nem rosszak. Mivel rendületlenül divatos a történelem, és akadnak rámenős producerek, nem gond kiállítani egy-két kozákszázadot vagy néhány elsőosztályúan konzervált Ferdinánd rohamlöveget. Eltűntek viszont a kötelező, egyébként teljesen felesleges betétdalok, amelyeket rendszerint a vászon közepén könnyben ázó hősnők adnak elő. Az általános filmhangulat inkább a kegyetlenség és az abszurditás felé hajlik.

Az 1996-os év nagy sikerének a Kaukázusi fogoly ígérkezik, ami nem azonos Tolsztoj azonos című művével. Bár a történet hasonló, most játszódik, és arról szól, hogy mi történik két orosz katonával – egy megkeseredett zászlóssal és egy tapasztalatlan újonccal –, akik harcias kaukázusi hegylakók (csecsenek? dagesztániak? abházok?) fogságába esnek. A kritikusok egy része legalább akkora szenzációnak jósolja, mint Mihalkov Csalóka napfényét (ezt ki fordíthatta így, amikor az Utomljonnije szolncem bágyasztó, őrjítő, perzselő szoláris tevékenységre utal?). A hasonlatosságot erősíti, hogy Mihalkov filmjének NKVD-ügynöke, Oleg Mensikov alakítja az öreg katonát, ami önmagában sikert ígér.

De akad figyelemreméltó a kevésbé körülreklámozott mozik között is. Ilyen A vadászat nemzeti sajátosságai című gonosz szatíra, amelyben tisztán fellelhetők a gogoli hagyományok. A sztori: finn történészhallgató disszertációt ír a vadászat kultúrtörténetéről, és Karéliában szeretné megnézni, milyen most az orosz hajsza. Álmaiban franciául beszélő arisztokraták, gárdatisztek, kozák atamánok űzik a vadat. A valóságban egy orosz tábornok sleppjévell együtt tanyázik le – természetvédelmi területen és vadászati idényen kívül –, hogy napokig tar vodkativornyát lásson. A film készítőinek maró nemzeti öngúnya számtalan képtelen szituációra ad muníciót, hogy végül reményvesztett apátiába torkolljon. Rövid idő alatt a normális finn, aki a film elején még a civilizáció reménysugara volt az oroszországi káoszban, hozzáidomul tehetetlen vendéglátóihoz.

Különben Moszkvában orosz filmet nézni meglehetősen nehéz – a mozik java részében friss hollywoodi produkciókat vetítenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=313