KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullahegyek, fenegyerek

Kézai Krisztina

 

Vannak filmek, amelyek a főszereplők életről szólnak. Vannak filmek, amelyek a főszereplők haláláról. Esetleg mindkettőről.

Ez a film kivétel. Az abszolút főszereplő, minden cselekmény fő mozgatórugója még arra sem veszi a fáradságot, hogy egyszer megjelenjen a színen. Pedig minden egyéb szereplő erre vár. Ő nem. Vidáman kuksol a mamája hasában, míg a külvilágban hullanak a felnőttek, mint a legyek.

A mama kevésbé tűri jól a helyzetet, hiszen béranyaként arra vállalkozott, hogy egy kétes eredetű vagyon nagyhatalmú gazdáját és feleségét megajándékozza a várt örökössel. Az anya használat után eldobandó. Főleg, ha bebizonyosodik, hogy nem állt minden erejével ellen két bizonytalan származású és még bizonytalanabb jövőjű alaknak, akik nem átallottak szemet vetni a bébire és az érte remélt milliókra. A gén szerinti apa adakozás helyett azonban inkább beizzítja jól kiképzett killereit és egykori pénzbehajtóját, az ötvenes túlélőbajnokot.

Aki emlékszik még a Közönséges bűnözőkre, tudja mire számíthat. Senki nem az, aminek látszik, mindenki mindenkivel kavar, a Kedves Néző csak úgy kapkodja a fejét. Remek szereposztás, jó figurák, helyenként egy-két jó beszólás. Juliette Lewis pocakja fedezékéből lyukat robbant az ajtóba. Benicio del Toro pénzről tárgyal James Caannal egy kávé mellett. A végén mindenki tüzel és meghal. Vagy majdnem.

Leszámítva a bébit, aki végül mégis a világra jön, miközben miszlikké lőttek mindent a szülőszoba – civilben egy mexikói bordélyház szobája – körül. „Felnőttek” – gondolhatja dohogva magában a kupleráj közepén. „Férfiak” – gondolhatja dohogva magában a mama, amíg egy-két félig túlélő között betolják a mentőautóba. Néhány hörgés elhal a távolban.

Aki emlékszik még a Közönséges bűnözőkre, tudja mire számíthat. A film író-rendezője ezért a forgatókönyvéért kapta első Oscarját. Christopher McQuarrie-nek hívják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3219