KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: ©vejkelés Rudolf Hruąínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedezd fel Forrestert!

Csont András

 

William Forrester pontosan olyan, amiként Ms. Smith (Kovácsné) a zseniális, Pulitzer-díjas írókat elképzeli. Hogy torzonborz és szakállas, azt mondanom sem kell. Hogy még öreg délután is pizsamában járkál a lakásban, annál mi sem természetesebb. Hogy mizantróp, hogy első nagy sikere óta inkognitóban él (ad notam Salinger és Thomas Pynchon), ez sem lehet kérdés. Any questions? Többet iszik a kelleténél, de neki több kelletik. Zokniját fordítva hordja, ugyanis zavarja a belső varrott csík. Csak egy könyvet ír (23 évesen, my God!), de az aztán olyan, hogy… Persze a tökfej kritikusok (ebben a világképben a tökfej a kritikus semmiféle műtéttel el nem választható sziámi ikre) nem értik, de azért jól megélnek belőle. Forrester is megél, az Avalon Landing című első és egyetlen regénye annyi jogdíjat hoz, hogy még harminc év múlva is biztosítja számára a fejedelmi whiskyadagot.

Ezzel a Bronxban lakó zsenivel találkozik az írópalánta, a színesbőrű (black), tizenhat éves, hamisítatlanul bronxi miliőből metszett Jamal Wallace. Hogy ő is zseni, nem lehet probléma. Csak hát egy kicsit problematikus zseni. Hiszen mégiscsak színesbőrű bronxi az istenadta. Ám – ahogy Polonius mondaná – Mark Twain nem elég könnyű, Coleridge nem elég nehéz neki. Hogy ráadásul 26 pontot dob egy kosárlabda meccsen, ez sem meglepetés. Mégis felmerül a lehetőség, hogy Bronx sarában elvész ez a csiszolatlan arany. Ám egy meglepő (?) fordulatban William Forrester szárnyai alá veszi a kezdő zsenit, gondoskodik róla, hogy a cselszövő és irigy irodalomkritikusok miatt ne ismétlődhessék meg Turi Dani fekete története. Forrester ars poeticájában a szorgalom áll az első helyen. (Már Goethe mondott hasonlót, de neki is csak vonakodva hittük el, hogy a Wilhelm Meister csupán egy székálló ülep végterméke lenne.) Az íróvá nevelés részleteit szellemesen, jó dialógusokkal (remek a magyar feliratozás), szépen komponált képekben meséli el a rendező. Egy pillanatra sem unalmasan.

Giccs tehát, de távol a gagyitól; csak helyenként túl bombasztikus, ám a pátoszt majdnem mindig enyhíti az irónia kedves ellenpontja. Persze a filmet Sean Connery káprázatos alakítása teszi igazán élvezhetővé. Valójában nem „alakítás” ez, hanem félelmetes erejű személyes jelenlét. Hogy ne kerüljön túl közel a Kovácsnét esetleg elrettentő démonikushoz, arról elbűvölő skót akcentusa gondoskodik. Noha Bill Brown jegyzi a zenét, a valódi hangulatot Miles Davis olykor váratlanul előbukkanó panaszos trombitahangja teremti meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3281