KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: „Big Zbig”

• Csejdy András: Renton rave-be ér Trainspotting
• Kövesdy Gábor: Az elveszett bizonytalanság Antonioni és Wenders
• Herskó János: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Mispál Attila: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Nádori Péter: Gran Turmismo Herskó-filmek
MAGYAR MŰHELY
• Bihari Ágnes: A történelem hátsóudvara Beszélgetés Fekete Ibolyával
OROSZ MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Jelcinméker, Lebegyméker Virtuális Oroszország
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Csajvadék Égi manna
• Fábry Sándor: Jedi a koktélbárban Tévédizájn
• Antal István: Luxusnyomorúság Divattévé
MULTIMÉDIA
• Politzer Péter: Cinemanet
• Halápi Csaba: CD-ROM a moziban
VITA
• Kovács András Bálint: Közszolgálati reklám?
• György Péter: Félreértés és némi naivitás
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Házas ember ajtót nyit Érzékek iskolája
• Forgách András: Veszélytelen viszonyok Carrington
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: A kertben
• Csejdy András: Tommy
• Ardai Zoltán: August King utazása
• Barna György: A hírek szerelmesei
• Hungler Tímea: Végképp eltörölni
• Mátyás Péter: Mission: Impossible
• Tamás Amaryllis: Senki bolondja
• Bíró Péter: Sztriptíz
• Harmat György: Egykoron harcosok voltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egykoron harcosok voltak

Harmat György

A férj munkanélküli, nem éppen mellesleg pedig macho állat: „szereti” az asszonyt, ám ha begurul, véres-puffadtra veri. Önzését gyermekei is megszenvedik. A feleség kemény, büszke nő, aki dacos szerelemből ment hozzá az urához, s minden sértés ellenére kitart mellette. Amíg bírja, amíg teheti. Az egyik fiú menekül otthonról, egy utcai banda tagja lesz, a másikat a törvény javítóintézetre ítéli. A 13 éves, meseköltő lány rí ki leginkább környezetéből: őt megerőszakolja apja barátja... Íme egy őslakos család hétköznapjai a mai Új-Zélandon.

A maorik temperamentuma, mint gondolható, fékezhetetlen, vad a természetük, életelemük a dal, a mulatozás. A „kollektív jellemábrázolás” és egyes szituációk sematizmusát azonban minduntalan átvérzi a valóság: ettől szép, erőteljes – ha nem is remekmű – Lee Tamahori többszörös díjnyertes debütáló filmje. A megmintázott közeg pulzáló hitelességétől, a színészi alakítások feszes plaszticitásától. Az alkotás témája nem a rasszizmus, az intolerancia. Alig van fehér szereplője: az a néhány azonban – jellemző módon – rendőr, bíró vagy szociális munkás. A maorik „egykoron harcos”, őshazájában kisebbségi népét belső konfliktusok (is) gyötrik: testét szétmarja a modernizáció, a hagyományok még élő cafatjai ott lüktetnek a lumpenlét váladékában. Korunk megkerülhetetlen ellentmondása, hogy az erről szóló film dinamizmusa nem kis részben az amerikai típusú beállítás- és vágástechnikából fakad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=348