KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A panamai szabó

Hideg János

 

Aki a „Pierce Brosnan” és a „panamai kémtörténet” hívószavak alapján Mission Impossible típusú, akcióban, cicababákban, üldözésekben és pirotechnikai elemekben bővelkedő 007-es utánérzésre számít, csalódni fog, ugyanis John LeCarré a film alapjául szolgáló sikerregénye igazi anti-James Bond történet.

Andy Osnard (Brosnan) gátlástalan, korrupt, nőfaló kém, akit büntetésből helyeznek a csatornájáról és panamáiról egyaránt híres Panamába, ahol egy Harry Pendel nevű, eladósodott úri szabó személyében „megbízható” informátorra lel. A „bizalmas” kapcsolatokkal rendelkező szabó ugyan bombasztikus álhírekkel eteti őt, amit mond azonban éppen az, amit Osnard és főnökei hallani akarnak, így meséit készpénznek (és készpénzért) veszik, sőt árfolyamuk szédítő emelkedésbe kezd.

Hogy az ígéretesen groteszk alaphelyzetből nem kerekedik maradéktalanul dicsérhető mozi, nem annyira a legjobb formájukat hozó színészek, mint a vígjáték, a kémtörténet és a lélektani dráma arányait, valamint az összetett regény szálait időnként elszabó John Boorman rendező hibája. A film így is számos ihletett pillanattal szolgál: a Casablancára történő komikus utalások mellett a legmulatságosabb jelenet talán az, amelyben Osnard és Pendel egy bordélyház vibrációs ágyán cserélnek extatikus hangulatban információt. Elsősorban ezek, s a rafináltan szabódó Geoffrey Rush, valamint Brosnan saját Bond-figuráját magabiztosan kiforgató játéka miatt mégsem elfecsérelt idő megnézni ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3509