KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

És a nyolcadik napon

Schubert Gusztáv

 

Az első napon Isten megteremtette a vizet. A másodikon a szelet. A harmadikon a hanglemezt. A negyediken a televíziót. És a nyolcadikon? Megteremtette Georges-t, akitől ez az apokrif teremtéstörténet származik. Georges más, mint a többi belga. Óriáscsecsemő, hatalmas kerekded fejjel, pisze orral, mandulavágású szemmel. Georges mongolidióta. (Maga a „színész”, az Arany Pálmával jutalmazott Pascal Duquenne is az.)

Harry mértékre szabott átlagbelga. Menedzsereket okít biztos fellépésre és jómodorra: játszd az őszintét, mosolyogj, lelkesedj, robotlétedre próbálj embernek látszani.

A Vadember vagy a Candide ismeretében egy percig sem lehet kérdéses, kettejük közül a „másik”, a rendellenes van kedvezőbb pozícióban az Úr színe és a gall szellem előtt. A hatodik nap teremtménye, Harry, a selejtes prototípus; Georges, az együgyű, a javított kiadás. Egyetlen ügye: a szeretet. A derék „mongol” (álmában sorstársaival tatár lovacskán üget) bensőséges viszonyban él emberrel, állattal, fűvel és fával. Meghallja a frissen nyírt pázsit jajveszékelését, átérzi a porszívóba szippantott hangya iszonyatát, a platán kérges törzsét ölelve fává változik, a katicabogár röptét követve maga is magasba száll.

Harrynak van mit tanulnia tőle. Ha nem is annyit, amennyit Jaco Van Dormael, a Toto, a hősben még nagy ígéretnek mutatkozó rendező üdvösnek tart. Georges ártatlan, naiv élete, ahelyett, hogy görbe tükröt tartana elénk, idővel kezd ideálisnak látszani. A néző szinte sajnálja már, hogy nem szellemi fogyatékosnak született. Ezen a butaságon az sem segít, hogy a történet végére Georges sorsa rosszra fordul: szerelmét elszakítják tőle, barátja gyógyultan távozik. Nem marad számára más, csak a halál. A szatírát szétáztatja a könnyes melodráma. A valóságérzéket – mint tavalyelőtt Cannes-ban – a csodaváró tömeghisztéria. A fogyatékosokkal Dormael filmje után sem fogunk majd bölcsebben együtt élni: a szent együgyűség imádata nem gyógyír, ráadás a bajra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3583