KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Brit filmpénz

A nyerő Négyes

R. Hahn Veronika

A brit film reneszánsza részben a Channel 4 tévétársaságnak köszönhető. Évente húsz filmet finanszíroznak.

 

Január végén, néhány hónappal a csatorna új vezérigazgatója, a BBC-től elcsábított Michael Jackson kinevezése után új vezető került a Channel 4 filmrészlegének élére is Paul Webster személyében. A brit filmgyártás alighanem legbefolyásosabb játékosát, David Aukint felváltó Webster első nyilatkozataiban óriási kihívásnak nevezte új munkakörét, azután, hogy korábban az Atlanti-óceán mindkét oldalán tevékenykedett a filmgyártásban és forgalmazásban egyaránt. A kinevezés nem pusztán személycserét, hanem a Négyes Csatorna filmprodukciójának teljes átszervezését jelenti. Webster egyszemélyben lesz felelős a játékfilmek megrendeléséért, valamint nagy-britanniai és nemzetközi forgalmazásáért. A változás egyben híven tükrözi azt a tényt, hogy az elmúlt időszakban gyökeresen megváltozott a hosszú ideig reménytelen esetnek tekintett brit filmgyártás képe, és így lassan megszűnhet a Channel 4 monopolhelyzete új, fiatal, izgalmas tehetségek felfedezésében és projektjeik megvalósításában.

A Channel 4 tizenhat éve különleges szerepet tölt be a brit televíziózásban, hiszen a másik közszolgálati földi kereskedelmi csatornán, az IVB-n ki nem elégített rétegigények kiszolgálására kapott mandátumot. A Négyes Csatorna hangsúlyozottan nincs magántulajdonban, a regulatorhoz, a Független Televíziós Bizottsághoz tartozik, műsorait kizárólag saját kereskedelmi tevékenységéből finanszírozza. Páratlan hazai és nemzetközi sikereket elért filmgyártása is elválaszthatatlan attól a lehetőségtől, hogy a vállalkozásnak nincsenek nyereségorientált, profitéhes részvényesei, akiknek szempontjait a forgatókönyvek kiválasztásánál figyelembe kellene venni, bár a privatizáció veszélye régóta Damoklész kardként lebeg a csatorna felett.

A brit filmgyártást ért örömök közül valószínűleg az a legnagyobb, hogy részesedhet az Európában utolsóként bevezetett nemzeti lottó jövedelméből. A Művészeti Tanács elnevezésű kvázi-kormánytestület az elmúlt évben 92 millió fontnyi lottópénzt bocsátott három konzorcium rendelkezésére, hogy ebből a következő hat évben kilencven film elkészítését finanszírozzák. A Film on Four némi gondolkodás után eltekintett attól, hogy csatlakozzon valamelyik csoporthoz, mert nem kívánta magát elkötelezni. Nagy-Britanniában ettől függetlenül már 1996-ban is százhúsz filmet forgattak, részben vagy egészben otthon, ami óriási előrelépés a kilencvenes évek elejéhez képest, amikor egy tucat film is csak keservesen született meg. A másik nagy újság, hogy az április 1-jén kezdődő új pénzügyi év költségvetését ismertetve Gordon Brown pénzügyminiszter novemberben közölte, új adókedvezményeket vezetnek be a filmkészítők számára és ennek köszönhetően az Egyesült Királyság a filmgyártás jelentős nemzetközi központjává válhat. A 15 millió fontnál olcsóbb brit játékfilmek gyártási és beszerzési költségei ezentúl a gyártás végeztével száz százalékig leírhatóak az adóból. (A jelenlegi gyakorlat szerint ezeket a költségeket csak azután lehet leírni, amikor a film bevételt kezd produkálni.) A kormány feltett szándéka, hogy ösztönözze a brit filmgyártást, elősegítse annak növekedését, hozzájárulva munkahelyek létesítéséhez és serkentve a filmiparba áramló befektetéseket.

Amikor a brit film reneszánszáról esik szó, elsőként mégiscsak olyan filmek ötlenek az ember eszébe, amelyek közös vonása, hogy részben vagy egészben a Channel 4 büdzséje teremtette elő őket. Ezért is lélegezhetett fel a filmvilág, amikor Chris Smith kulturális miniszter nemrégiben úgy döntött, a Channel 4 működési szabályzatát megváltoztatva eltörli azt a kötelezettségét, hogy ha reklámbevételei meghaladják a földi sugárzású kereskedelmi adások hirdetési jövedelmének 14 százalékát, e szint felett minden egyes megkeresett fontból 50 pennyt az ITV-nek kell átutalnia, további 25 pennyt pedig egy stratégiai tartalékalapba kell befizetnie. Ennek a 75 pennys „zálognak” a megszűntetésével a Channel 4 két év alatt 100 millió font többlet bevételhez jut majd, amiből új brit játékfilmeket, drámasorozatokat és komédiákat fog finanszírozni. John Woodward, a Játék- és Tévéfilmkészítők Szövetségének vezérigazgatója szerint a „szenzációs hír” azt jelenti, 500-800 új, teljes munkaidős állás létesülhet a filmszakmában.

Hosszú ideig a brit filmgyártás felvirágzásának egyetlen kézzel fogható bizonyítéka volt a Négy esküvő és egy temetés, amelynek sikere 250 millió dolláros bevételt biztosított és világhíressé tette Hugh Grantet. Channel 4 köreiben mégis a Sekély sírhant (Shallow Grave) fogadtatását tekintik fordulópontnak. David Aukin 1992-ben egy skóciai filmszemináriumon találkozott az akkor még ismeretlen „rettenetes hármasikrekkel”, Andrew MacDonalddal, Danny Boyle-lal és John Hodge-dzsal, a Sekély sírhant, majd a Trainspotting producerével, rendezőjével és forgatókönyvírójával. A filmigazgató munkatársai heves tiltakozása ellenére adott megbízást a három fiatal edinburghi ágyrajáró sztorijának megfilmesítésére, akik véletlenül hatalmas összeget találnak a közösen bérelt lakásban, majd fokozatosan végzetesen összevesznek és kinyírják egymást. Aukin hazardírozott, amikor nem riadt vissza a kockázatos befektetéstől, a film azonban világszerte elismerést aratott a kritikusok körében, 1995 legnyereségesebb hazai filmjének bizonyult, egyben ez volt hosszú évek óta az első brit film, amelynek költségei már az Egyesült Királyságon belül megtérültek.

A Channel 4 Aukin égisze alatt évi húsz film elkészítésénél bábáskodott, ami azt jelentette, hogy minden egyes film forgatókönyvébe beleszólhatott, még mielőtt a forgatás megkezdődött volna. Jó példa volt erre a Síró játék, amelynek mintegy harmadát finanszírozta a Négyes Csatorna. Aukin hosszasan harcolt a rendezővel, Neil Jordannal a forgatókönyv miatt, mert úgy érezte, a sztori feszültsége csökken azután, hogy kiderül, az egyik női főszereplő valójában férfi. Aukin attól tartott, ha még azelőtt rendelkezésre bocsátja a pénzt, hogy a cselekményt megváltoztatnák, soha többé nem lesz befolyása a produkcióra. A Channel 4, illetve pontosabban a Film on Four elnevezésű filmiroda ko-finanszírozásának ma már néha inkább szimbolikus jelentősége van, hiszen a Sekély sírhant és a Trainspotting után a három skótnak már nem volt szüksége David Aukin pénzére, mégis folytatni kívánták a gyümölcsöző együttműködést és lehetőséget kínáltak az 1997-ben bemutatott Life Less Ordinary (Az élet sója) elkészítésében való részvételre. Visszatérve a Trainspottingra, az amerikai Variety szerint a befektetést figyelembe véve 1996-ban ez volt a világ legnyereségesebb filmje, diadalútja során hússzorosan térítette vissza szerény költségvetését. A Channel 4 által jegyzett közönségsikerek között bűn lenne elmulasztani az 1996-os cannes-i nagydíjas Titkok és hazugságok, vagy az 1997-ben elismerésben részesült Michael Winterbottom-alkotás, az Isten hozott Szarajevóban vagy Nick Hornby Arsenal-rajongó filmje, a Fociláz (Fever Pitch) említését.

Az évi húsz filmre szóló megrendelés kritikus mennyiség a Film on Four számára, mert biztos lehet abban, hogy lesz köztük néhány, amely mind kereskedelmileg, mind szakmailag-művészileg sikeresnek fog bizonyulni. Miután nem kell elszámolnia részvényesekkel, nem kell például megmagyaráznia, miért költ két millió fontot egy edinburghi narkósokról szóló film elkészítésére, nyugodtan vállalhatja a kockázatot. A Channel 4-ben elvi kérdés, hogy minden egyes projektről külön döntenek, tehát nincsenek „multi-dealek”. Ötmillió fontnál magasabb költségvetésű filmekben nem szívesen vesznek részt. Nem ismernek rugalmasságot a tekintetben, hogy minden Channel 4 deal esetében az egész Egyesült Királyságra szóló tévéjogokkal rendelkeznek és amióta önálló forgalmazási hálózatot is kiépítettek, egyre inkább minden brit bemutatási jog az övék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3694