KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lény 2.

Gyurkovics Tamás

 

És akkor a hős, az egykori jó tanuló, jó sportoló, a szenátor fia, gabonapelyhes dobozok reklámarca kilép, elsőként, a Marsra és ledöfi a zászlórudat, hogy csak úgy száll a vörös salak, és az amerikai lobogó meg kételyt nem ismerve leng, lengedez, mert ez az egyetlen lobogó a világon, amelyik szélcsendben is bír. És akkor ez a derék fiú még hozzáteszi, hogy „nem egy nemzetért, nem egy népért, hanem az emberiségért”, és eszünkbe jut Armstrong is, az a másik primőr, és kész vagyunk, bőgünk, mint a gyerekek, újra tudunk bízni a jövőben, jól van kicsi Pathfinder. De csitt.

Korai az öröm, a Houstonnal kokettáló már-majdnem-hősök háta megett nyáladzni kezd a talajminta fémhüvelye, majd kifolyik belőle valami agresszív szilvalekvár, és kész a baj. Hősünk ezentúl egy rosszindulatú idegen civilizáció DNS-láncát hordja magában, küldetése is több immár, minthogy a cserkésztáborok fogszabályozós lakóinak példaképe legyen: párzania kell egyvégtében, hogy elnéptelenítőkkel népesítse be a Földet. Mint búgatópor a tenyészállatra, úgy hat rá az idegen civilizáció, amivel átitatódott, döngeti a nősténylakosságot, és minden nászából születik egy angyalarcú kisfiú, hogy a végén már egészen úgy néznek ki, mint a Wiener Sängerknaben. Magától értetődően van egy ősanya is, Eve, az első rész újraklónozott embriójából kisarjadt szemrevaló célszemély. Ő a vágy eltitkolt tárgya, mert ha a kozmikus kanossággal beoltott asztronauta gerjedelmével elérné őt, az nagyobb tragédia volna, mint ez a film. Az emberiség megmentésére és nászuk megakadályozására persze már nyomukban az üldöző, szegény, jobb sorsra érdemes, Michael Madsen, a mosdatlan szájú, de mackószívű vagány szerepében, aki – miközben mindent megtesz a Nagy Coitus Interruptusért – olyan hitetlenkedve téblábol a vásznon, hogy látszik rajta, maga sem érti, mit keres ebben a közhelyekből összefércelt horrorban, amit úgyis csak rejtvényfejtő, csöndes őrültek néznek majd végig, az ismétlőmozik fülledtségében, vasárnap délután.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3771