KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről

Pascal kamerával

Kövesdy Gábor

Bresson filmkészítésről vallott elveit saját művészetében valóra is váltotta.

 

Robert Bresson, a francia film magányos óriásának művészetéről sokan írtak már. A legalaposabb összefoglalást azonban saját művészetéről ő maga írta meg. Méghozzá előre, hiszen a filmről és a filmkészítésről vallott elveit, nézeteit összefoglaló könyvecske javarészt 1950 és 1958, tehát filmkészítő életműve derekán keletkezett. Igen ritka a filmtörténetben, hogy valaki éles elméjű teoretikus és tehetséges művész legyen egy személyben - sőt, műveiben éppen azt és úgy csinálja meg, amit követendő módszerként papírra vetett. Moholy-Nagy László szuggesztíven jövendölt a fényjáték filmről, Astruc új nyelvről beszélt a kamera-töltőtoll kapcsán, de egyikük sem tudta művekben valóra váltani saját művészi programját.

Bresson hitvallása most jelenik meg először magyarul, bár a Filmvilág 1980/12. és 1984/12. számaiban már közölt részleteket a könyvből. Az ott megadott címet - Jegyzetek a mozgóképről - talán érdemes lett volna megtartani. Nemcsak azért, mert ez közelebb áll az eredeti jelentéshez, hanem mert maga Bresson az, aki könyvében a filmművészetet „semmitmondó elnevezés”-nek titulálja. Könyve valóban nem a filmművészetről, hanem általában a mozgókép mint matéria különös tulajdonságairól szól, s aprólékos gonddal beszél arról, hogyan próbálja ezeket a tulajdonságokat saját művészete szolgálatába állítani. Értekezések a módszerről - igen, ahogy Descartes tette a tudomány terén, Bresson is a módszeres kétely eszközével vizsgálja felül a mozgókép addig kialakult eszköztárát. Szerinte már a kiindulópont téves: a film nem a színház, az irodalom vagy a fotó leszármazottja, hanem a festészet és a zene édesgyermeke. Miközben végigvezet tárgyán, túl is tekint rajta, hiszen az eszközök és a módszerek mellett sor kerül az alkotóra is, akinek a nehezen tanulható dolgokat is tudnia kell: hideg fejjel indulataira, megérzéseire hagyatkozni; előbb mindent kiszámítani, aztán helyet hagyni a kiszámíthatatlannak. És főképpen tudni kell, hogy mások irányítása csak akkor megy, ha a magunk irányát megleltük.

Bresson ugyanazt csinálja írásában, mint amit filmjeiben: kísérletet tesz arra, hogy valóban csak a szükséges dolgokat mondja el, sem többet, sem kevesebbet. Stílusának alapelve - csakúgy, mint filmjeiben - a redukció. Szövegei mögött bújócskát játszik velünk: ahogy filmesként igazából festő, úgy íróként inkább filozófus. A műfajt Pascaltól kölcsönzi, magától értetődő természetességgel. Bresson mozaikszerű jegyzetei éppúgy világnézetként és etikai rendszerként válnak egységessé és egésszé, ahogyan Pascal filozófiai töredékei, a Gondolatok. Bresson gondolatai valójában tanítások, melyek a mozgókép ürügyén a világról szólnak. Befogadásuk feltételezi a lélek nyugalmát - a lehulló kő is csak nyugodt víztükrön rajzol hullámokat. Ezért szövegeit úgy olvassuk majd, ahogy filmjeit nézzük: tartsunk szabadon lelkünkben helyet a kegyelemnek.

 

Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről. Szerkesztette: Zalán Vince. Fordította: Sújtó László. Osiris, 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3795