KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mell és a Hold

Tamás Amaryllis

 

A cirkuszi sátor, a bohócok, mutatványosok színháza a kisfiú Bigas Luna tekintete előtt nő a szemünk láttára a Holdig, s mi ámulva nézzük ezt az izzó filmrománcot. Az idomárok, flitteres artisták világát utoljára Fellini láttatta hasonló tehetséggel. S valóban, a mintaszerűen pergő minidrámák, minitragédiák, minibohózatok sora – a kisfiú egy szépséges katalán nő igézetében, a gyerekpisi szaga és a kivirágzott fakereszt – Fellini legnagyobb korszakának filmötleteire emlékeztet.

A rendezői, színészi, zeneszerzői, operatőri remeklés visszatérés az Országúton, a Bohócok eszményéhez. Watteau bohócai, a Bajazzók, Chaplin clownja, Bigas Luna emberpiramisra felkapaszkodó kisfiúja vagy az Edith Piaf számra lázbajövő Nagy Pukiművész – a félelemnélküli igazmondás együgyű bajnokai. Elragadtatott figurák a titokzatosan örök gyermekkorból, csak most kalauzunk a kisfiú/kamasz Bigas Luna, ahogy évtizedekkel ezelőtt a kisfiú/kamasz Federico Fellini volt.

Micsoda groteszk világ, csalásaival és vágyódásaival, megbocsátani tudásával és lelkesültségében mégis milyen maradandóan és szeretetreméltóan emberi! Végre nem a rendezőtől megszokott hamis merészség, hanem az igazi szabadság. Végre nem az ügyeletes zseni, hanem az érzékeny mozgóképcsináló – a maga bohóc moralitásaival és szakmai magabiztosságával.

Tete/Luna felkúszik az emberpiramis csúcsára – mint Guido a díszlet-kikötőtoronyba, Marcello egy helikopteren Róma fölé –, csak azért, hogy lenézzen, s a világot addig nem ismert perspektívából ismerhesse meg. Mit érezhet vajon? Talán azt, amit az Örök felnőtt, Ördöggel cimboráló Pasolini, aki ilyen egyszerűen mert és tudott írni a maskaravilágról: „Az idő mozdulatlan / az apák, nézd, hogy nevetnek, / mint eső az ágakon, / fiaik szemében”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3842