KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Címszavak a Röpiratból

Szőts István

Szőts István a magyar filmművészet ügyében 1945 tavaszán megfogalmazott Röpirata ma is aktuális.

 

Európa

Nem tudunk és nem is szabad elképzelnünk olyan Európát, ahol egyszínűvé fakul az emberek vérmérséklete, ritmusa és nyelve. Európának éppúgy szüksége lesz a magyar filmre, mint ahogy nem nélkülözheti a svéd drámát, az olasz operát, a flamand festőket, vagy a bécsi muzsikát.

 

Rendezőképzés

Meghitt stúdióelőadások, gyakorlati szakemberek bekapcsolásával hasonlatosan a régi céhek mester és tanítvány viszonyához. Közösen kutatni, megfejteni a filmművészet nagy törvényeit és alkotásait. Hiszen mindnyájan még csak a kezdet kezdetén járunk. Inkább gyakorlati, mint elméleti úton közelítsük meg a film lelkét, esztétikáját, dramaturgiáját.

 

Forgalmazás

Gondoskodni kell arról, hogy a filmgyárak legalább 1-1 bemutató mozit kapjanak, ahol filmjeiket a legkedvezőbb körülmények között jelentethetik meg. Amerikában – s a világ összes filmgyártó országaiban – természetes, magától értetődő, hogy a legnagyobb és legtöbb mozi a filmgyárak és filmgyártó vállalatok tulajdonában vannak. Saját fővárosunk bemutató színházai között kapjon otthont végre a magyar film is. Nemzeti Filmszínház vigyázza féltő gonddal első tipegő lépéseit. (...) Gondoskodni kell arról is, hogy a legkiválóbbnak minősített filmeket minimális, kötelező időtartam megszabásával az ország összes mozijai kötelező filmként, megfelelő szezonban bemutassák.

 

Filmtéka

Feltétlenül szükséges egy filmtéka felállítása, ahol némafilmektől a legújabb filmalkotásokig rendelkezésre állnak és vetíthetők a filmek.

 

Kritika

A reklám és kritika élesen felismerhető szétválasztása egyik fontos előfeltétele a filmművészet kialakulásának. A kommüniké cikkek hangját a jóízlés határai közé kell szorítani (ha kell, hatósági úton is), s a fizetett reklámot felismerhetően mindenki számára érthető módon meg kell jelölni. Aki reklámmal foglalkozik, az ne írjon kritikát a jövőben.

 

Amatőrök

Szoros együttműködést, közös munkalehetőséget teremtsen filmgyártásunk a filmamatőrökkel. (...) A sok idővel és kísérletező kedvvel rendelkező filmamatőrök munkáiban biztosan a film sok új lehetősége és formája fog megmutatkozni. De semmiképp sem akkor, ha a profi filmgyártást pénz, ötlet nélkül, hiányos technikai tudással próbálják utánozni, vagy üres, öncélú formalizmust hajszolnak. Agyafúrt hasonlatokat és kiizzadt filmszerűséget mindenáron. Tanuljanak meg látni és olvasni minden igazi művészet termőtalajában, a természetben.

 

Filmklubok

Vitaestékre, eszmecserékre egy vetítővel ellátott filmklub volna megfelelő. Filmet legjobban filmből lehet tanulni. Nincs az a rossz film, amiből jót ne tanulhatnánk. A filmvetítéssel kapcsolatos vitaelőadások, az újravetítés részletes kritikái, szétboncolják a művet, és annak belső szerkezete éppúgy láthatóvá és tapinthatóvá válik, mint a röntgenernyő vagy a professzor bonckése nyomán az emberi test csontrendszere, finom idegszálai. (...) Svájci és orosz mintára szakemberek, kritikusok, művészek és jóízlésű emberekből meg kell szervezni a Film Barátai Egyesületét.

 

Közönség

Pezsgő, eleven életet kell teremteni. A 19. század irodalmi szalonjaihoz, szenvedélyes vitáihoz, harcaihoz hasonlóan. A film vajúdó, roppant erőfeszítéseit és problémáit mentől szélesebb nyilvánosság előtt tárgyaljuk, mert csak így lehet nagyszámú és megfelelően képzett, finom ízlésű közönséget, hívőket és barátokat szerezni. (...) A sajtón és a komoly kritikán túl, mindent el kell követni, a közönség ízlésének, látásának nevelésére. Mert hiába készülnek a legjobb filmek - ha nincs közönség, mely megérti, lelkesedik s követeli őket.

 

Filmtörvény

Külföldi példák nyomán a művészi vagy kulturális szempontból különösen értékes, nagyobb befektetést vagy kockázatot igénylő filmeket mentesítsék a fenti 30 százalékos állami adótól. Ezt teljes egészében a gyártónak juttassák vissza. (...) A film gyárai, gyártói, intézményei és szervezetei kapjanak elsősorban mozikat. S az állam uzsoraadóinak legalább egy részét juttassa vissza a magyar filmnek. (...) Ha majd olyan idők jönnek, amikor az igazi emberi értékek, eszmék és jogok hirdetése ismét szabad lesz, gyűlölködő és romboló világunkban, ha az állam vezető helyein nagyműveltségű, széleslátókörű emberek fognak állani, akik bátran szembenéznek az igazsággal, biztosítják a szabad kritika jogát, és ha ezek valódi művészeket engednek megkötöttség nélkül alkotni, akkor az állami beavatkozás, a propaganda és a művészetek ismét olyan harmonikus összhangba olvadhatnak, mint a görögök, a renaissance vagy Európa egyéb nagy korszakai idején.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3914