KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezer hold

Takács Ferenc

 

Tanyasi Lear király – ez lehetne a film alcíme: a mai amerikai farmerkörnyezetben, az iowai kukoricatenger kellős közepén játszódó történet a birtokát két lányára írató, majd ezt keservesen megbánó nagygazdáról, aki végül a legkisebb lányában talál támaszt, abban, akit kizárt a jussból és eltaszított magától, az ismert Shakespeare-tragédia átirata, még a szereplők keresztnevének a kezdőbetűje is kivétel nélkül megegyezik az eredeti mű szereplőinek a névkezdőbetűjével.

Átirata, de – amúgy számítástechnikailag fogalmazva – felülirata is. Az Ezer hold írója és rendezője a jelek szerint sokat töprengett azon, hogy mennyit és hogyan lehet a történetből átmenteni ebbe a korba és környezetbe, amitől a film még éppen innen marad a kínos nevetségesség vagy bárgyú képtelenség határán, azaz hogy mit bír el az adaptáció célközege a Lear-történet egyszerre népmeseien sematizált, egyszerre művien formulaszerű jellegéből. Ilyen irányú töprengéseik során hamarosan rájöttek, hogy modern pszichológiai motiváció híján a képletet egyszerűen összeroppantaná a mai farmer-környezetrajz realizmusa. Így lett a család múltja sötét titokkal terhes: az apa bakfiskorukban megrontotta két nagyobbik leányát, s most, vénen és szenilisen, a legkisebb után kívánkozik.

Azaz a történet némi Tennessee Williams-es-William Faulkner-es segítséggel, amerikaiasan délies pszichopatológiával válik emberileg érthetővé (és nőmozgalmilag is korrekté). Ennek érdekes következménye persze, hogy a két idősebb lány – Shakespeare-nél szörnyetegek – már-már rokonszenvessé válik, apjukkal szembeni magatartásuk érthető, megbocsátható, sőt érzelmi szempontból indokolt és jogos színezetet kap. Az átírás persze ezen a ponton már igazi felülírás, a film ellene dolgozik a Lear királynak: a legkisebb lány – Shakespeare-nél a megváltás angyala – válik ellenszenvessé, vén hülye apjuk – Shakespeare-nél a megsemmisülésben felmagasztosuló felsőbbrendű tisztánlátás - meg csak azt kapta ki, amit csőstül megérdemelt.

Ez az ellene dolgozás szabja meg aztán a film menetét, hol közhelyesen és gépiesen, hol - ritkábban ugyan - egész érdekesen. De akit hidegen hagy Shakespeare, sőt át- és felülirata sem hozza lázba (istenem, annyi ilyet látott már az ember), az is talál érdekeset és nézhetőt a filmen. Falun vagyunk, gazdák között, akik földet művelnek, istállót építenek, disznót tartanak, mindezt persze nagyban, amerikaiban és gazdagon. Azaz – amúgy mellékesen – az Ezer hold dokumentál is, érdekes, számunkra szinte egzotikus levegőjű századvégi tudósítást ad arról az amerikai rétegről és életformáról, amelynek korábbi (harmincas, negyvenes, ötvenes és hatvanas évekbeli) állapotáról annak idején hűségesen és rendszeresen tudósított az amerikai film, de amelyről jó ideje nem kaptunk új képet. Ez a hiány is pótlódik a filmmel, mondom, érdekesen és tanulságosan (persze azok számára, akiket még érdekel egyáltalán az ilyesmi).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3935