KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ronin

Turcsányi Sándor

 

Mint a cím is mutatja (dehogy mutatja, valami japán műszó, a gazdáját vesztette szamuráj neve, normális ember csak végszükség esetén használ efféle szavakat) folytatásról van szó. Ne szépítsük, az örök visszatérésről magáról. Ám ennek felderítéséhez szükséges némi mélylélektani virtuózkodás, mely persze tőlünk korántsem idegen.

Jön itt nekünk John Frankenheimer, a veterán nímand, és csodát tesz. A mesterről annyit, hogy immár négy-öt évtizedet átívelő pályájának kétségtelen ékköve A mandzsúriai jelölt. Ki látta? És mire tetszik emlékezni belőle? Másról van itt szó, bízistók. Isten, hála Istennek megteremtette a kereskedelmi televíziózást. Így tudható, hogy a mester készítette a Francia kapcsolat 2. című filmet is. Erről van most is nagyban szó. Vannak ilyen figurák, életük végéig őrzik gyermekségüket, csak a cipőjüket bírják kinőni. Százszor újraálmodnak mindent, fejükben készen áll az Onedin család összes el nem készült része. Frankenheimer a franciákra bukik, mint ilyen persze nincs egyedül, csak a szerkesztőség körül is össze lehetne fogdosni legalább egy tucat hasonszőrű fickót. Csak annyit mondanánk nekik, Jean-Pierre Melville, máris megkapnánk a magunkét. Frankenheimernek mondta valaki, és ez lett belőle.

Nem is rossz. Takaros kis ibuszos akciómozi, százszor kipróbált sztárokkal, fordulatokkal, helyszínekkel. Francia konyha, amerikai módra. Ilyen lehet a koszt a Los Angeles-i Etoile étteremben. Ehető, pláne emészthető, ám korántsem felejthetetlen. Divatos (Jean Reno) és izgalmas (Michel Lonsdale) francia fűszerek egy bazi nagy western-steaken. Plusz hamisítatlan amerikai világkép. A szamurájok ideje lejárt, kóbor roninek csellengenek szerte az értékeit vesztett világban, míg számos felesleges csetepaté, vérontás után végre megpillantják az üdvözülés fároszát, mely Hollywood partján áll.

Amit láttunk, frencs frájz, mi más, jól néz ki és ehető is, a repetát kérés nélkül hozzák belőle, kár is tiltakozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3936