KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Keresd a nőt!

Mátyás Péter

 

Akik ismerik a Farrelly fivérek korábbi munkáit, a Dumb és Dumbert és a Tökös tekést, azokat nem érheti meglepetés. A film cselekménye a tiszta tekintetű, szép és jóságos Mary körül forog, akibe az összes férfi beleszeret. Rajongók serege üldözi őt, köztük a csetlő-botló, ámde becsületes Teddel. Mindannyian a lányt ostromolják, miközben vetélytársaikat kínos helyzetbe hozva igyekeznek lejáratni. A történet a romantikus komédia szabályait követi, amit időről időre vaskos tréfák szakítanak meg. Értjük a rendezők vonzódását a polgárpukkasztó, a nyárspolgárt felháborító, megdöbbentően nyers humor iránt. Az ábrázoláshoz azonban kényes egyensúlyra és kivételes művészi erőre lenne szükség, aminek most híján vagyunk. Ugyanis a nevetés tárgya olykor altesti tájakon vándorol, egy cipzárral becsípett férfi nemi szerv vagy éppen szellentés formájában, de nem jobb a helyzet az undorító kiütések és gusztustalan izzadtságcseppek látványakor sem. Az értelmi fogyatékosok kigúnyolása, ütődöttként való bemutatása pedig egyenesen ízléstelen. Itt nem fukarkodnak a vulgáris humor nem éppen irigylésre méltó adományával. A közönség viszont egyre türelmetlenebbül feszeng a hosszadalmas és érdektelen részek alatt. Talán négy jelenet kivétel ez alól, ahol működnek a gegek. Az egyikben Mary ügyeletes barátja egy túlságosan is lenyugtatott, vad kutyába akar lelket verni. Simogatja, dédelgeti az önkívületben lévő állatot. A jelenet eredetije az Ének az esőben című klasszikusból származik, amikor Donald O'Connor híres slágere, a „Nevettess!” alatt egy filmgyári bábut ölelget és csókolgat. Sajnos a Keresd a nőt!-ben ez a mélyebb értelmű humor csak rövid közjáték marad.

Senki sem fog védekezni, ha egy film a rekeszizmokat célozza meg. De senki sem fog nevetni, ha célt tévesztve szellemtelenségbe és idiotizmusba torkollik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3939