KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok

Koltai Ágnes

 

Żuławski, ez az elfranciásodott lengyel rendező úgy bánik az érzelmekkel, mint Robbe-Grillet a Transz-Európa Expresszben vagy a Szép fogolynőben: spiritualizálja őket. Ha már testetlen, s épp ezért megjeleníthetetlen a szenvedély, a szenvedés, a fájdalom és az öröm, beszéljünk róla olyan elvontan, ahogy csak lehet. Határhelyzetben, szélsőségesen emelkedetten. Żuławskinál az érzelem öncél, figurái a szeretetet és a szenvedést nem egyszerűen megélik, hanem kivetítik, mintegy megformálják -harsányan és szenvelegve, mert hát mindenféle érzés „képzeletbeli jelentő”, mihelyst testté válik, sajátos felhangot kap. Az éjszakáim... úgy oldja fel az ábrázolható és az ábrázolhatatlan dilemmáját, hogy az elvont filozófiát a bűnügyi filmmel vegyíti. A hétköznapit az átlényegüléssel, a valódiságot a misztikummal.

A film a realitás, a tények megalázó vereségének esztetizáló költeménye. Hőse, a számítógép nyelvét forradalmasító mérnök egy napon megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, agyába egy makacs, öntörvényű daganat fészkelte be magát. A férfi, megadva magát a halálnak, végső őrült rohanásba kezd, talán kárpótlásként, talán vigaszként, talán jobb mián... Hozzácsapódik egy különös társasághoz, s mindvégig idegenként kíséri, követi őket, abban a tévhitben, hogy egy csodálatos hölgy ártatlan szerelmét kapja ajándékba.

Nem kapta meg, vagy nem azt kapta meg, de hát végülis mindegy. Végtére is a érzelmek spirituálisak; viszonzatlanul is érdekesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4076