KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Huszárik-breviárium

A lehetetlen megkísértése

Csala Károly

 

Vártuk már – talán szabad többes számban beszélnem erről – ezt a könyvet, amióta csak meghirdette a Szabad Tér Kiadó. Már tavalyelőtt is volt megjelenési dátuma. De ha valami, hát ez a fajta könyv nem veszti aktualitását egy-két kurta év alatt: nem holmi aktualitáshoz igazodva készült.

Lencsó László gyűjteménye, amelyet a Koltay Gábor vezette kiadó hat filmszakmai vállalat s a filmfőigazgatóság támogatásával jelentetett meg, végül is könyvészeti jelességként került ki az Alföldi Nyomdából. A formája is, kiadásának finanszírozása is arra vall, hogy számosan tekintették ezt a kiadványt személyes ügyüknek s egyben valamelyest – szakmai és kulturális – közügynek is. Kétségtelen azonban, hogy ez a műfaj – a vegyes szemelvényeket, szövegeket, képeket tematikai és időrendbe komponáló breviárium – az értékes vallomások, dokumentumok részletei mellett óhatatlanul fölvevőhelye szokott lenni közhely-megnyilatkozásoknak is. Ezért aztán némi aggodalommal is tekintettünk a várt könyv megjelenése elé. Tagadhatatlan, hogy ebbe a válogatásba is beférkőztek a közhelyek. De aligha lehetett a dolga az összeállítónak, hogy ezeket egytől egyig kirostálja. Hozzátartoznak ugyanis Huszárik Zoltán életművének értékeléséhez éppúgy, mint személyi legendájához. Ugyanúgy tartoznak hozzá, mint a mélyenszántó megállapítások, amelyekre élete, sorsa s természetesen mindenekfölött a művei adtak késztető alkalmat mindazoknak, akik filmjei, rajzai, írásai vagy eleven személyisége hatása alá kerültek, és érzékelték a mindezekből kisugárzó, kiviharzó ellentmondásokat.

Aki nem érzett ilyesmit Huszárik-művek és Huszárik-megnyilvánulások kapcsán, az természetes módon megmaradhatott a nemtörődöm érzéketlenségnél vagy a gondolattalan rajongással jellemezhető közhely-érzékelés szintjén.

Akárhonnan közelítjük is meg Huszárik Zoltán életét és művét, egész korunkra és környezetünkre jellemző, kiáltó ellentmondások tömkelegébe kell, szükségképpen, botlanunk. Ilyen értelemben Huszárik egy egész történelmi korszak és egy országsors ritka érzékenységű médiuma volt. Sűrítve élte át jellemzőiket. Csaknem négy évtized legfőbb jellemzőit. Sorolnunk kell-e ezeket? Talán megtakaríthatjuk. Hisz csaknem mindannyian személyes tapasztalat vagy némi közvetettség segédletével ismerhetünk rájuk, hogyha végiglapozzuk ezt a Huszárik-breviáriumot.

Szívesen játszom el azzal az ötlettel, hogy Schéner Mihály megnyitó szavai a Petőfi Irodalmi Múzeum Huszárik-emlékkiállításán parafrazálhatók volnának hazánk legújabbkori történetére is: „Huszáriknak sokszor a szemére vetették, hogy pazarló. Hogy például a Csontváry-filmjéhez háromszor annyi felvételt készített, mint amennyire szükség volna. Csakhogy a művészetben a tökéletesség és teljesség végtelenül sok anyagot kíván, mert a művészet nem más, mint állandó viaskodás a hibákkal, a fogyatékossággal, ezért nagyon sok az elhullás.” Bárcsak volna némi bizonyosságunk róla, hogy történelmünk pazarlása, meg amivel ez jár, a sok „elhullás” végül is a tökéletesség és a teljesség irányába vinné tökéletlen és fogyatékos társadalmunkat...

Mindenesetre Huszárik Zoltánról első és közvetlen (talán egyedül jogos) olvasatban azt dokumentálja ez a könyv képpel és szöveggel egyaránt, amit a filmrendező így fejezett ki a Csontváry ürügyén (s épp a Filmvilágban egykoron):”a lehetetlenség megkísértése”. Ebben voltaképp minden benne van. A meg nem alkuvás igénye éppúgy, mint a részleges kudarcok eleve-tudottsága.

Végtére is ezért példa számunkra ma is Huszárik. Ezért nézegetjük képeit, ezért töprengünk néha mondatain. Ezért lapozgatjuk oda és vissza breviáriumát.

 

Huszárik-breviárium. Szerkesztette Lencsó László. Szabad Tér Kiadó. 1990.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4081