KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

David Lean (1908–1991)

N. N.

 

1991. április 16-án, Londonban, nyolcvanhárom éves korában meghalt David Lean angol filmrendező. 1908. március 25-én született Londonban. Apja mindvégig ellenezte fia vonzódását a filmszakmához, soha, egyetlen filmjét sem tekintette meg. David Lean 1926-ban kezdte pályafutását a Gaumont cég angliai filiáléjánál, a Lime Grove stúdióban, mint tea boy. Igazából 1942-ben debütált, az Őfelsége ha-jója társrendezőjeként. A negyvenes években Noël Cowarddal dolgozik együtt (Boldog halandók, 1943; Vidám kísértet, 1945 ). Első igazi sikere a Késői találkozás (1945), amelyet a kritika a legjobb neorealista angol filmnek nevezett; de emlékezetes Dickens-adaptációja is, a Twist Olivér (1947).

1957-ben, Sam Spiegel amerikai producer javaslatára készíti el Pierre Boulle regénye nyomán a Híd a Kwai folyón című filmjét, amelynek forgatókönyvét valójában a mac-carthyzmus fekete listáján szereplő Carl Foreman és Michael Wilson írta. Az eredmény: hatalmas kasszasiker és Oscar-díj. Ekkortól tekintik „az esemény-számba menő” szuperprodukciók rendezőjének. A Lawrence Arábiában (1962), a Dr. Zsivágó (1965) s az 1916-os ír szabadságharcot megelevenítő Ryan lánya (1970) fémjelzik munkásságát, sokan mégis az 1984-ben készült Út Indiába című filmjét tartják rendezői szemléletére legjellemzőbb alkotásnak. „Az egyetlen, amit szeretek: történeteket mesélni” – nyilatkozta Lean. Ebbéli képessége aligha tagadható, mégis: a kritika elsősorban mint konzervatív képzeletű, konzervatív gondolkodású rendezőt tartotta számon, aki nem egyszer az angol uralmi törekvések glorifikálójának mutatta magát alkotásaiban. Talán ezért is írhatta róla halálakor – egyszerre elismeréssel és iróniával – egyik kritikusa, hogy David Lean a nemzetközi filmélet Rolls Royce-a volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4151