KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zöldkártya

Koltai Ágnes

 

Peter Weir, Gerard Depardieu, Andie MacDowell – a maga módján mindegyiküknek megvan a helye a filmtörténetben. Weir a nyolcvanas évek eleji ausztrál új hullám vezéregyéniségévé vált Gallipoli és Piknik a Függő Szikláknál című filmjével, mígnem átköltözött Amerikába, s olyan mestermunkákkal szerzett bizalmat magának, mint A kis szemtanú és a Holt költők társasága. Depardieu már vagy hetven sikerfilm súlyát cipeli, a Vincent, François, Paul és a többiek mellett jól megfér a Huszadik század, az Amerikai nagybácsim, a Szomszéd szeretők, a Danton vagy újabban a Cyrano. Andie MacDowell az elsőfilmes Söderberg európaias mozijában, a Szex, hazugságok, videóban tűnt fel kifinomult játékával s puha mozdulataival.

Weir, aki bejáratos lett a producerekhez, megtehette, hogy egy esztendeig vár Depardieu-re, mert neki írta a Zöld kártya főszerepét. A nagydarab, mackós francia sztár és a gyöngéd tekintetű kezdő amerikai színésznő ellentétére építette amerikaias „művészmoziját”, mely egyszerre próbálja meg Paul Mazursky érzelmességét és Woody Allen öniróniáját utánozni. Három egyéniség találkozott a Zöld kártyában, három különböző, de karakteres személyiség, akiktől várunk valamit – mindenesetre többet a szimpla kedvességnél. Depardieu csak egy jámbor szőke teddy, MacDowell az Annie Hall Diane Keatonját formázza, Weir pedig nosztalgikusán visszapillant ausztrál múltjára. Intelligens, szomorkás kudarcuk egyszerre lesújtó és biztató: ugyan miért hitte azt a rendező, hogy a filmhez elegendő a gyöngédség és egy csodás szempár? – de azért megható, hogy valaki még ragaszkodik ezekhez a banálisán egyszerű mozieffektusokhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4166