KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Európa Expressz

Rosszmáj

Gyurkovics Tamás

Magyar táj, ukrán maffiózóval, amerikai ecsettel.

 

Az Európa Expressz című magyar akciófilm stábja már a szemle idején megtapasztalhatta mit érez egy futballista, amikor a hazai pályán sem neki szorítanak. Míg a filmcsinálók a műfaj honi gyökértelensége, és a pénzhiány fölpanaszolása mellett a sajátosan káeurópai akciófilm megteremtésében vélték megvalósulni saját érdemeiket, addig a „szakma” megelőlegezett fanyalgással fogadta a filmet. Pedig nincs igazuk. Az Európa Expressz ugyanis nem ad kevesebbet, mint amit a közepesen kifejlett kampányában ígér, egészen biztosan nem rosszabb például a gyakran pozitív példaként emlegetett Boguslaw Linda-féle lengyel variánsoknál, Dobos Gyula filmzenéje pedig a nagyköltségvetésű szuperprodukciókban is működne.

A történet kifejezetten élelmes, az irreális elemek az egészségesnek mondható arányban keverednek a filmben a valószerűekkel: az egyik szereplő több fegyver össztüzében is sikeresen szlalomozik, a magyar zsaruk javarészt perfektül beszélnek oroszul, az ukrán maffiavezér pedig még sosem járt külföldön, és így sejtése sincsen térségünk földrajzáról. Erre a poénra épül a cselekmény: Zavarov (Rátóti Zoltán), a nyakfelmetsző, nőbolond maffiózó elfoglalja a Budapest-Bécs útvonalon közlekedő expresszvonatot, amelynek egyik kocsijában ott lapul a jófiúk néhánya is (plusz a Dobó Kata). Miután kiderül, hogy Zavarovnak csupán térkép e határmenti táj, kész a huncut terv: legyen a Nyugati Pu. egy órácskára Wien-Westbahnhof, hadd higgye a tudatlan ukrán, hogy célhoz ért, és miután elengedte a túszokat pottyanjon csak bele a magyar csalafintaság hűvös vermébe. Az ötlet bő vicctermést ígér, és a filmkészítők nem restek learatni azt. A dialógusok általában is egész jók, istenuccse, gyakran viccesek, a beszari rendőrfőnök szerepében komédiázó Rajhona Ádám pedig fölöttébb szórakoztató. Dobó Kata aranyos, ifj. Jászai László megfelel az amerikai filmekben már kikísérletezett „a csapat jópofája”-figurának, bár a bunyós jelenetekben kínosan lassú. Kamarás Iván, aki robosztus alkatánál és színházbéli sikereinél fogva alkalmasnak tűnt, hogy a promóció húzóneve legyen, meglepően keveset szerepel a filmben: egy korai váll-lövés következtében az utazás javarészében hideg verejtéket törölget a homlokáról, míg a fináléban föltámadva – a számára láthatólag oly kedves – ferde pisztolytartással felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az irigy néző Dobó Kata filmbéli pasijával szemben támaszt. A bevezető kampány másik oszlopa Stohl András, aki – mintegy az egyetlen igaz európai akcióhős, Jean-Paul Belmondo előtt tisztelegve – helikopterből ereszkedik alá a robogó expresszvonatra: jó mozgású, különben is tehetséges színész. Ugyan az ukrán akcentus még az oroszórák hőskorában is csak távoli egzotikumot jelentett, annyit meg tudok ítélni, hogy Rátóti Zoltán férfimunkát végzett, amikor nem éppen falatnyi szerepét a nevezett szláv nyelven játszotta el.

Nincsen mozi szponzor nélkül, tudják a piacgazdaság ovisai is, el kell azonban ismerni, hogy a film úgynevezett „bújtatott reklámjai” meglehetősen diszkréten simulnak bele a miliőbe, a kabala-parfümös poén pedig kifejezetten szellemes.

Az egy dolog, hogy nem igaz, amit a filmkészítők recsitálnak, hogy ez az első magyar akciófilm, amely még véletlenül sem szeretne művészkedni, csak és kizárólag szórakoztatni, mert már az Ötvös Csöpi-filmek sem boncolgatták a keleti lélek titkait, sőt, ott is volt helikopterből alácsüngő kaszkadőr, de ez rendben van, én is ezt „kommunikálnám”, el kell adni a filmet. Az viszont baj, hogy van néhány sutaság, amely elevenbe vág. Például csalhatatlanul meg lehet állapítani ki az a szereplő, akinek a szeplős lelkű Zavarov elvágja majd a nyaki ütőerét. Ezeknek ugyanis széles cellux-csík a stigmája, éppúgy, mint azoknak, akik fejlövésre „várnak”. Szomorú, de még Az egri csillagok kvarcórában harcoló törökjeiből is élethűbb vér buggyant elő, mint amit a jobb sorsra érdemes Stohl András arcán szétkent a sminkes.

Ja, és amikor egy földön fekvőt rugdosunk, akciós szilajon, ahogy a műfaj követeli, akkor ne mulasszunk el legalább az illető aurájához hozzáérni, mert humánusságunk könnyen nevetségessé teheti a zajbrigád erőfeszítéseit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4433