KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Dokumentumfilm

Dokumentum-válság

Meghalt a doksi, éljen a doksi!

Dér András

Ma, az elektronika és a kibernetika világában, a virtuális valóság Kánaánjában mi szükség van dokumentumfilmre?

 

„Miért feded fel előttem a gonoszságot,

és mutatod meg a nyomorúságot?

Csupa fosztogatást, csupa rablást

látok magam előtt,

a vádaskodás és civakodás

egyre fokozódik.”

Habakuk könyve, A próféta első panasza

 

Szinte az első leforgatott, és bemutatott mozgókép magában hordozta a mindmáig tekeredő műfaj-meghatározási polémiát. A vonat érkezése milyen kategóriába tartozik? A korai filmkészítők mindenre lőttek, ami mozgott. Rögzítették a környezetüket. Lumière-ék fent említett filmje a nyaralójuk tőszomszédságában készült. „Az első dokumentumfilmnek Flaherty 1921-es művét, a Nanuk, az eszkimót tekinthetjük, mivel rendelkezik mindazokkal a komponensekkel, amelyeket nélkülözhetetlennek tételezünk a filmalkotások számára.” (Zalán Vince)

Ma, az elektronika és a kibernetika világában, a virtuális valóság Kánaánjában mi szükség is van a dokumentumfilmre? A jó öreg doksi halott. Évekkel ezelőtt kiűzetett a mozikból. A tiszteletreméltó „art-hálózat” is csak mint indiánt a rezervátumban tűri meg. No de a TV? Az Ígéret Ernyő... Az osztódással szaporodó kaméleon-csatornák a nézettségi mutató és a bankszámla közt pattognak.

Mi az egyáltalán, hogy doksi? Az olyan, mint a gőzmozdony. Szép, de elavult. Hasznos teljesítménye nem mérhető össze áramvonalas kollégáiéval.

A loksi. Nosztalgia melengeti szívünk. Egykor kihúzott minket a szarból. Kihajolni veszélyes. Szemünkbe szikra pattant. Anyánk a vasalt, fehér zsebkendő sarkával kipiszkálta a fekete széndarabkát. Apánk fejbevágott. Mi újra kihajoltunk...Ta-tam-ta-tam, ta-tam-ta-tam...

Hogy is mondtad, kishaver? Dokksi?... Már hallottam róla. Az egy olyan hely, ahol a megroggyant hajókat feltuningolják. A Kukát, meg a Badacsonyt... dokksi, ja... Hogy nem két k-val...? Hát...

Javítóműhely. Nem mondtad rosszul, nagyhaver. A doksi egy olyan valami, ami javítani igyekszik a gondolkodásmódunkon, a szívünkön, az életvitelünkön. Meg egyáltalán. A dokumentumfilm a társadalom lelkiismerete.

Hú, de fennkölt. A léről dumcsizz inkább. Mennyi esik le filmenként?

Hát yuppi életmódot nem biztosít. De sokba van. Mármint annak, aki a pénzt adja. Az előkészítés, a forgatás, a hosszú vágás csak úgy nyeli a pénzt. Meg az alkotói jogok. A műsoroknál olyan nincs, azt le kell nyomni, aztán minden a hűbérurat illeti.

Affekta ez, kishaver. Az a bazi hosszú dokumentumfilm meg lenyúlja a műsoridőt. Reklámnak közben helye nincs, ugye, azért nekünk is van egy ízléstoleranciánk. Nagycsaládosoknak óvszert reklámozni, jó, mi?

KozmETIKA (= kozmikus?), óvatos kibernETIKA. Híroffenzíva, tényzanza, szondák. Újvalóság képünk, mint valamiféle Knorr-varázslat, gyorsan tálalható és eladható. Infrasugár irányba: és brillant fogsor, szidol homlok, álom dauer megrajzolják napi látásmódunk.

 

*

 

A dokumentumfilm tetszhalott. Halálhíre van költve. Költöttek neki egy halálhírt. Mert még ezt is híralakban. A híralakoskodók. Sifrírozott valóság. Enyém a kulcs, tiéd a puncs. („Miféle puccs, gyerekek?”) A hír médiaszárnyon kering. Hallottátok? Meghótt az öreg Doksi. Feldobta a pacskert. Kinyiffant. Kinyúlt. Kinyírták. Már ideje volt. Állítólag egy kukában találták meg feldarabolva. Maffia leszámolás. Legyintés. Csak vitte a reklámidőt. Saját halottunk, gyászolja a médiakonszern. (A CNN ez alkalomra jubileumi műholdat lőtt földkörüli pályára.) Ezek aztán a belevaló fickók! Csettintés. A temetéséről később intézkedünk. Hozzátartozók kíméljenek. Vagy coki nektek. Ahogy tetszik.

A TV-s információgesztus érdekellentétben áll a dokumentumfilmes, alapvetően a fotógesztus filozófiájára épülő gesztussal. „A fotógesztus a fenomenológiai kétely gesztusa, mert megpróbálja a jelenséget számos nézőpontból megközelíteni.” (Vilém Flusser)

A dokumentumfilmes analizál, kérdéseket tesz fel, nem állítja, hogy zsebében a bölcsek köve. Megmozgatja a nézőt (ez a valóságos interaktivitás), előhozza szunnyadó igazságérzetét, erkölcsi érzékét.

„A dokumentumfilm olyan film, amely alkotóan dolgozza fel a létező világot. A létező azonosul a filmben a valósággal.” (Verdone)

A TV ellenben, mint késő újkori fáraó, megingathatatlanul hiszi és terjeszti isteni eredetét. Milliókat delejező Küklopsz. Balázs Béla elektronikus képalkotás előtti időből származó megfogalmazását vulgarizálja, miszerint: „A valóság öntudatunktól független objektív realitás, tehát független az ember művészi szemléletétől is.” A hitelességet mutatja be áldozati oltárán, térdre kényszerítve milliárdnyi hívőjét. Ez a hitelesség nem morális kategória, még kevésbé művészi. És ki törődik azzal, hogy a filozófusok határozták meg? Ez a hitelesség az eladhatóság brutális kategóriájának foglya. Az elektronikus médianyelvben ez azt jelenti, hogy a hostess (a témát feltálaló riporter) a téma ütőerén tartva mikrofonját, a neoegzotikumot az adott körülményekhez képest a legfrissebb és a legnyersebb formájában láttassa a „karosszék-utazóval”.

Mi van azokkal, akik mindezek ellenére, mégis? – kérdem halkan. A szabad szemmel alig láthatók, kikben él még a szabad szellem. Igazságérzetük, lelkiismeretük hajtja, hogy elbabráljanak a társadalom megroggyant testén, toxikus lelkén? Netán karrierizmus és nyereségvágy?

Példás büntetést nekik!

Előre megfontolt szándékból és nyereségvágyból elkövetett dokumentumfilm készítésért két évre eltiltjuk a köz- és kereskedelmi televíziós objektumok látogatásától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4481