KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hivatali patkányok

Köves Gábor

 

Filmünkben kiszabadulnak a hivatali magánzárkába kényszerült szellemek, és engedve bosszúvágyuknak, lesújtanak a Vállalatra.

Az evolúció rendje szerint az iskolaköpenyt viselő tanulóból szellemi egyenmunkás válik, aki érdemei elismeréseként már választhat is: a sötétkék, a fekete és a szürke öltöny között. A Lázadás élménye csak a moziban adatott meg neki/nekünk. Micsoda felszabadító érzés volt gerincoszlopot kiegyenesítve felállni az iskolapad tetejére! Tisztelegtünk a félreállítottnak, és nyíltan lenéztük a zsarnokot. Mike Judge, a Beavis és Butthead sorozat megalkotójának jóvoltából most ismét lázadhatunk, persze megint csak az óvatos duhaj módjára, a moziterem sötétjébe burkolózva.

Egy túlságosan is sikeres stresszmentesítő hipnózis eredményeként (a kísérlet sikerült, de az orvos meghalt) hősünk, Peter lelke kirepül a paravánok által behatárolt munkahelyi élettérből, és többé nem is kíván visszatérni oda. A megalkuvás napi programjának helyét olyan felszabadító élmények veszik át, mint a túlóra helyetti jóízű alvás, a gondtalan pecázgatás, a pincérnő felcsípése, és mindezek non plus ultrájaként, a vállalattal való leszámolás kitervelése. Peter munkahelyi anarchiája a film szellemes fordulata folytán nemhogy pályafutása végéhez, hanem feljebb-bukásához vezet. A vígjáték attól működik igazán, hogy nem esik vad túlzásokba. Kikerüli a Keresd a nőt!-típusú humor csábítását, figuráit és fordulatait az abszurd és a hihető közötti vékony kötélen egyensúlyoztatja. Judge mértéktartása átélhetővé, de a bevételi listák mostohagyermekévé teszi a Hivatali patkányokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4551