KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Háborgó mélység

Varró Attila

 

A törzsfejlődés legtökéletesebb gyilkoló-gépeinek tartott cápák számára alapvetően két tevékenység szükséges az életben maradáshoz: a rendszeres vadászat táplálékigényük kielégítésére, valamint a folyamatos mozgás, amely biztosítja oxigén-ellátásukat. Az akciófilmek hatásmechanizmusát ugyanez a kettős követelményrendszer szabályozza – rendszeres időközönként adagolt vérontás és könyörtelen logikával előrehaladó, mozgalmas cselekmény nélkül menthetetlenül elsorvadnak vagy unalomba fulladnak. Már ezért is furcsa, hogy a Spielberg-alapmű ikráiból huszonöt esztendeje szaporodó cápa-filmek rendre elkerülik meleg áramlatait, szívesebben ólálkodva a harmatgyenge horrorok, nehézkes búvárkaland-filmek és ál-dokumentumdrámák langyos, partmenti vizeiben. Ez a negyed század azonban nem telt el hiába, a műfaj csak egy akció-specialistára várt, aki boszorkánykonyhája mélyén végre létrehozza az ígéretes hibridet: a cápafilm-evolúció tetőpontját jelentő Háborgó mélységet.

Az alaptörténet roppant ismerős: Dr. Susan McAlester epidemiológus az öregeket fenyegető Alzheimer-kór ellen genetikai úton új cápafajt teremt, amelynek mesterségesen megnövelt agykérgéből gyógyító szérum csapolható. A négy hal azonban a számukra elrendeltetett sors helyett a lázadást választja: istenük ellen fordulva megpróbálnak kitörni mélytengeri laboratórium-börtönükből. Frankenstein doktornő maroknyi..., de talán kár is folytatni, mivel a sztori csupán a millenniumi Hollywood bevált sablonjait követi: profanizált kora-keresztény allegória (a hét főbűnt megtestesítő zarándokcsapat spirituális útja a halál völgyén át a fény felé), stációként egy-két bibliai kinyilatkoztatással. A film érdemeit – elcsépelt forgatókönyve és színtelen színészgárdája helyett – kizárólag Renny Harlinnak köszönheti, aki remek lehetőséget kapott, hogy mindkét rendezői adottságát egyszerre kamatoztassa: a zárt, ingerszegény környezetet (börtön, reptér, havas hegycsúcs) kreatívan kihasználva, akciójeleneteit a tőle megszokott kitűnő ritmusérzékkel időzítve feszes, drámai látvány-mozit forgatott a tengeralatti bázisban rekedt túlélőkről, egyúttal sikeresen megküzdve a műfaji örökség kihívásaival: cápánként számolt le a klasszikus Jaws-sorozat mind a négy epizódjával, szemléletesen bebizonyítva az emberi faj felsőbbrendűségét Spielberg és klónjai felett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4669