KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fül

Fáber András

 

Sosem fogjuk megtudni, mit érezhették szerencsésebb sorsú országok polgárai, amikor először rácsodálkoztak a kelet-európai (magukat kommunistának, szocialistának, népinek nevező) diktatúrákban élő emberek sorsára. Ez jobbára műalkotások közvetítésével vált lehetővé, s tudvalevőleg sem az irodalom, sem a film nem közvetít íze-ket-szagokat. Pedig micsoda állott kelkáposztafőzelék-illata tudott lenni egy-egy hátsó traktusnak, hogy csúszott a Terv-cigaretta füstje mellé a fél deci rum! S mindezekhez vegyük hozzá a rettegés, a megaláztatás jellegzetes, eltéveszthetetlen kipárolgását, és akkor megkapjuk azt a minden, húsz évesnél idősebb kelet-európai állampolgár számára ismerős atmoszférát, melyet hitelesen, noha a kor uralkodó ízlés-áramlatainak megfelelő didakszissal tár elénk Karel Kachyna sokáig betiltott filmje a hatvanas évek végéről. A film a látlelet, a szatíra és a mítosz elemeit keveri össze változó arányban, s csak sajnálhatjuk, hogy több mint húsz évet kellett várnia igazi bemutatójára, eszközei ugyanis időközben kissé elavultak, megfakultak. A legnagyobb kár az első negyvenöt percet érte, melyet (egy lakásbeli rövidzárlat ürügyén) imbolygó, kísérteties árnyvilágban tölt el a két főszereplő: a férfi, aki nem tudja, hogy reggelre elviszik-e vagy előléptetik, s a felesége, aki feszültségeit és elhanyagoltságát rossz szeszekkel csillapítja. A néző szeme elszokott a fekete-fehér látványtól, mint ahogyan kissé idegenül szemléljük a filmet átszövő „elvtársias” mulatozás lidérces vízióját is. A tegnapi mumusokat kissé tegnapias felfogásban ábrázoló film jobb sorsot érdemelt volna. Igencsak hamar hajlamosak vagyunk elfelejteni a nemrég még rettegett, mindenható füleket, kezeket, gólem-léptű (és -beszédű), váratlanul ledőlt bálványokat. Bizonyos szempontból kár. Kár a témáért is (a lehallgatók és lehallgatónak lidérces egymásrautaltsága), mely beckett-i tollért kiált. Kár értünk is, a félig élt életünkért és a félig érvényes művészetünkért. Hess, madár!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4769