KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ifjú Einstein

Tamás Amaryllis

 

Az excentrikus elmét tetten érni az alkotás tiszta állapotában – regényes életrajzok képtelen próbálkozása. A zsenialitást befogadni, rejtélyét ábrázolni nehezebb kísérlet, mint zseninek lenni. A zseni születik. Leglényegét felfogni, megkövetelné, hogy azzá légy, ami nem vagy. „A semmiből egy új, más világot teremtettem!” – fogalmazta meg Bolyai János az alkotói talentum ars poeticáját. A lenyűgöző energia és szenvedély, az átlag fölé magasodó tudás titkának megfejtése helyett – e filmben is – képtelen torzítások, hamis képzelgések feladata volna átélhetővé tenni a korszakos tehetség sokszínű ragyogását. Az átlagemberek legkevésbé a matematikusokat, fizikusokat ismerik, talán ezért esett a rendező választása a kivételekre e „boldog, absztrakt világból”:– a fizikus Einsteinre és Mme Curie-re. A gyermeteg zagyvaságból csak az einsteini különös nézőpont hiányzik, tudniillik az – a filozófiai gondolkodásban is mérhetetlenül tágasabb teret nyitó – elképzelés, hogy a tér geometriája és a nehézkedés között összefüggés van. De annak a virtuóz eleganciának sincs itt nyoma, ami a tíz évvel ezelőtt frenetikus sikert aratott Picasso kalandjai sajátja volt. Az a kommerszebb életrajzi filmek közt merész, szarkasztikus látásmódjával nyert csatát, pimaszul hintázott az életfogytiglani ifjúságra ítélt eleven szellem sorslibikókáján. Az ausztrál filmbohózatként hirdetett Ifjú Einstein nem ilyen, csupán a Warner Bros szellemi divatbutikjából kikerült, videóklip-intelligenciájú termék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4772