KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A por

Csillag Márton

 

Jonas Akerlund kliprendező első nagyjátékfilmjének alapötlete porból vétetett, és 100 perc alatt porrá lett. Az egyebek között Madonna, Moby és a Smashing Pumpkins zenei kísérőfilmjeivel sikert aratott svéd szemkápráztató – akinek munkáiból a Titanic Filmfesztivál annak idején külön blokkot állított össze – nem vállalt túl nagy kockázatot, amikor tikkelő szemű spuristákról, azaz az anfetamin-alapú speed élvezőiről készített kisvárosi gyorsfilmet. A Darren Aronofsky által (Rekviem egy álomért) tökélyre fejlesztett drogos villámmontázs és az MTV-generáció napi vizuális betevőjének számító klipes elbeszélőmód konstruktív házasítása a Port könnyen fogyasztható, egyszersmind – a történet banalitásának köszönhetően – könnyen feledhető darabbá teszi. A Wes Anderson Okostojásából ismert Jason Schwartzman eleven elvonási tünetként, jobbnál jobb zenékre pörgi végig a filmet, miközben rosszabbnál rosszabb dílerek és ringyók között cikáz. A főszereplő fehér port színesítendő képbe kerül egy felfújt arcú, nagymenő kémikus (Mickey Rourke), egy szétszórt piti kis nepper (John Leguizamo), egy dramaturgiai szempontból indokolatlanul hosszú időre ágyhoz kötözött didis táncoslány, egy pincsikutyás porhercegnő (Brittany Murphy) és persze a kihagyhatatlan, drogos és korrupt médiahuszár-rendőrök. A Baywatch-epizódok komplexitásával vetélkedő történet során Akerlund még egy társadalmi hirdetésnyi tanulsággal sem szolgál, filmnyelvileg azonban maradéktalanul hű dolgozata témájához, az egyre nagyobb dózisban adagolt vizuális kábítások ugyanis egyre kisebb nézői kielégüléssel járnak. Ettől a filmtől senki sem fog rákapni a porra, egészségmániás honfitársaink pedig nem fognak „Magyar vagyok, nem spurista” trikóban parádézni az utcákon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4830