KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy zűr Kis Kínában

Báron György

 

A címbéli Kis Kína természetesen a nagy Amerika, közelebbről San Francisco kínai negyede. A zűr arrafelé valóban nagy, sőt olyannyira beláthatatlan, amilyet csak pihent forgatókönyvírói agyak képesek kitalálni. Először két konkurens kung-fu banda gyilkolja halomra egymást, de ennek később semmi szerepe sem lesz a történetben, csak a látvány tiszta esztétikuma kedvéért kerülhetett a filmbe. Az egyik banda mintha valamivel rokonszenvesebb lenne a másiknál, de ez lényegtelen. Később újabb kínaiak tűnnek fel a porondon, egyenest az égből pottyantak Chinatownba, megállítják a feléjük szálló fegyvereket, s lila elektromos kisüléseket produkálnak, mint valamely zárlatos mosógép. Ők – amennyire a hallatlanul bonyolult történet egyáltalán követhető– mintha inkább a rosszakat támogatnák, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy mindenkit egyforma izzással csépeljenek és irtsanak. Főállásban pedig zöld szemű lányokat rabolnak, mivelhogy ősöreg és elképzelhetetlenül ronda főnökük kétezer éve vár arra, hogy egy zöld szemű hölggyel egyesülhessen, s ily módon megifjodjék. Kérdés persze, ha ekkora a hatalma, miért nem tudott idáig megfelelő hölgyet találni, miért kellett éppen a nyolcvanas évekig várnia, hacsak azért nem, mert eladdig nem volt sem film, sem új-Hollywood, ahol ilyesmiket ki szoktak találni. Ritka persze a zöld szemű kínai lány, az ember nem is érti, miért épp azt rabolgatnak, amikor – mint később kiderül – amerikai is megteszi. Igaz, ha jobban megnézzük, a két elcsent lány közül az egyiknek kék a szeme, csak a közelképeken veszik a fáradtságot, hogy zölddé varázsolják, bizonyára azért, hogy becsapják a villamos-töltésű kínaiakat, újabb várakozásra és végeláthatatlan folytatásokra késztetve őket. A ronda öregúrnak egyébként olyan csontvázakkal kidekorált várbörtöne és kínzókamrája van, amilyet talán még a távoli Üzbegisztánban sem láttak, valódi szörnnyel, amely megszólalásig hasonlít a Nyolcadik utas: a halál gyilokgépére, csak talán valamivel szelídebb. A levegőben lebegő kocsonyás nagy szem alighanem valamelyik Indiana Jones-filmben maradt felhasználatlanul, míg a dühtől szétrobbanó kínai teljesen eredeti ötlet, sokat törhették a fejüket, amíg eszükbe jutott. A főszereplő tökös kamionsofőr, Kurt Russell megpróbálja elfeledtetni, hogy ő nem a Harrison Ford, s ez többé-kevésbé sikerül is neki, hiszen maga Harrison Ford sem feledhetetlen. Mindenesetre dicséretes szerénységre vall, hogy nem Marlon Brandónak vagy Dustin Hoffmannak adja ki magát.

Végül nem biztathatom a nézőt azzal, hogy könnyen érthető filmre vált jegyet. Elképesztő, mi mindent képes kiötleni az üzlet által inspirált emberi elme, ha nincs egy fia gondolata sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4992