KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tizenötéves kapitány

Tamás Amaryllis

 

A fáma szerint a tizenéves Jules Verne egyszer egy Indiába induló hajóra szegődött, hogy bejárja az emberi szabadság egyetlen és utolsó színterét: az óceánt. Apja az utolsó pillanatban szedte le a háromárbocosról, hogy a jogi pályára irányítsa. Később mégis sokat vitorlázott, saját hajóján járta a Földközi-tengert.

A tizenötéves kapitány Verne kalandos „ifjúsági” regényének 1986-os, hagyományos feldolgozása. A nagyüzemileg működtetett tömeges turizmus, a komputeres hajótervezés évtizedeiben felfoghatatlan minisztériumnak tűnik a néhány emberöltőnyivel ezelőtti hosszú, tengeri utazások és szárazföldi kalandozások néha kegyetlen, néha felejthetetlenül szép élményeinek átélt és túlélt valósága. Fantáziánkat meghaladja a Verne-hősök „szenvedni lehet, feladni nem” életkaland létformája. Irigyen bámuljuk, hogy a szinte teljes életüket idegen vizeken, kikötőkben élő kereskedő halászok – köztük egy tizenötéves hajósinas, Dick Send – egy másfajta tér- és időélménnyel – miként veszik tudomásul az ember illetékességét saját sorsa, élete irányításának tekintetében, és miként ragaszkodnak ehhez az egyedüli illetékességhez. Kóbor parti szelekkel dacolva, áramlásokat meglovagolva, kizárólag csillagnavigációs számításokra és eszközökre támaszkodva meghiúsítani a gazfickó Negoro ármánykodásait – Dick számára ez a valós élet egy szelete – nem vérszegény „szeleburdi vakáció” anyu, apu, kis-testvérek és a pszichológiai tanácsadó égisze alatt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4994