KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó kívánság

Kovács Ágnes

Ritkán láthattunk ennyi öreg, elgárgyult, undorítóan visszataszító, „isten kegyelméből” uralkodót, mint ebben a filmben. A jó öreg Franci (Ferenc József) háborúsdit játszik az uralkodó kollégákkal, és miközben folyik a vér, hullanak a katonák, mint a legyek, a koronás főknek golfozni szottyan kedvük. Sebtiben eltakarítják hát a hullákat a „terepről”, és megkötik a fegyverszünetet. Az öreg trottyosok alsógatyára vetkeznek, és békésebb versengésbe kezdenek. A hölgyek is elszórakoztatják magukat valahogy (a Monarchia elaszott császárnéja például párnát köt a hasa alá és attól reszket, hogy idióta gyereke lesz…). Nem látszik kevésbé agyalágyultnak a magát Pierre Bezuhovnak képzelő művész-fotográfus sem, aki a borogyinói csatamező helyett az első világháború lövészárkaiban próbálja az emberiség szenvedéseit lencsevégre kapni. Később beleszeret a bolgár Vera Zaszulicsba, és habár ő a békés meggyőzés híve, mégis segít a nőnek az uralkodók elleni (sikertelen!) merényletet végrehajtani.

Hogy miről van szó ebben a filmben, azt elég nehéz eldönteni – talán arról, hogy a világ, a hatalmasaival és elnyomottjaival együtt elmehet a csudába! Annyi mindenesetre világossá válik, hogy az a rebellis fotográfus, aki naiv módon elhiszi, hogy utolsó kívánságként megörökítik agyonlövetését, hősi átköltözését a túlvilágra, az kötözni való bolond. Mert, mint ahogy a szabadságot, úgy az utolsó kívánság teljesítését is kénytelenek vagyunk „kiérdemelni”. Különben pedig mindenki azt álmodik magáról, amit akar!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5125