KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Víz és szappan

Gáti Péter

 

E film tucatvígjátékok és a „fehér telefonos” egyenkomédiák stílusában készült, ötletei és humora semmilyen meglepetéssel nem szolgál. A történet fogaskerekeit az obligát félreértés hozza mozgásba, de ezután a szerelmi románccal is gazdagodott cselekmény már nem igényel különösebb rendezői gondoskodást. Az Itáliában élő külföldieknek olasz nyelvet sulykoló peches kisember – egy számára szerencsét hozó személycsere folytán – végre felhagyhat eddigi örömtelen munkájával. Házitanítója lesz egy hosszabb tartózkodásra Rómába érkező világhírű tizenéves lánynak, aki – céltudatos anyukája szoros felügyelete mellett – kénytelen a sztár-manökenek sanyarú rabsorsát élni. A magát neves paptanárnak kiadó férfi és a lány titkos szövetséget kötnek, és minden adandó alkalommal kijátsszák a leánynak spártai életformát diktáló mama éberségét.

A szerelemmé érő barátság nem éppen újdonságszámba menő motívumát is felhasználó történet elsősorban azért okoz csalódást, mert szolgaian másolja az ilyen zsánerű alkotások közhelyeit. A komikumnak már a film elején is el-elapadó egyedüli forrása a csetlő-botló kisember alakja, az a mindig a rövidebbet húzó, temperamentumos és jó kedélyű palimadár, akinek egyszer az életben kijön a lépés. A történet másik hősének, az ártatlan, szoborszépségű tinédzsernek a figurája viszont annyira vérszegény és kidolgozatlan, hogy a vígjáték önműködő gépezetét rendre megakasztja. Ahhoz, hogy ez a könnyed nyáresti kikapcsolódásnak szánt olasz alkotás beválthassa a forgalmazás reményeit, vagy afrikai hőségre, vagy még ennél is gyengébb filmkomédiákra lesz szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5221