KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cápaetető

Kabai József

 

Ez a cápa persze nem olyan cápa. És tulajdonképpen még kevésbé létezik, mint az a bizonyos híres rokon. Etetője, Stefan viszont igen. Egy nagyon mai fiatal ő, ki ezzel (tudniillik, hogy cápaetető) hódít a potsdami diszkóban. Hősünk ugyanis önként három évre vonul a hadsereg kötelékébe, és az addig hátralevő röpke tíz nap alatt igyekszik elveszíteni szüzességét. Hódít jobbra, hódít balra, és aminek el kell vesznie, az különösebb gond nélkül el is vész. Stefan barátunk azonban kalandozik tovább, hátha az öt-hat jelölt közül valaki kivárná azt a három évet! Erwin Stranka a tizen- és huszonévesek életformáinak, viselkedésnormáinak kizárólagos sztereotípiáit hordja össze és szövi történetté a motorkerékpáron való száguldástól a „tánc közben lekérés nincs” szemvillanós afférjáig. A sunyi és szenvtelen valóság azonban így is fel-felbukkan hétköznapi, olykor társadalmi konfliktusok formájában, ezeket viszont időben „jótékony” köd borítja el. A szereplők régi ismerőseink: jó vagy rossz ügyet képviselők, dolgukat rendesen vagy kevésbé jól végző fiatalok, vagányok és deviánsok. Típusaik gondosan kiglancoltak és jólfésültek, ál-létük jól illeszkedik „ízig-vérig” világukba. Akinek mindez kedvét szegné, ajánlom a filmet mint önmaga paródiáját, vagy mint afféle „szerelem ötödik-hatodik vérig” verziót. És akit ez sem dob fel, gondoljon arra, hogy a Stefanunkhoz hasonlatos vak tyúk (kakas) akár több szemet is találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5223