KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Moziháború a Vadnyugaton

Faragó Zsuzsa

 

Oleg Tabakov sír. Némafilm pereg, szomorú szerelmi történet – a kövér és pénzéhes kocsmárost, a vadnyugati Saloon tulajdonosát szíve mélyéig meghatja a látvány. Olyannyira, hogy álnokul összeesküszik a mozis ellen, mert szívében ezzel az újonnan ébredt hatalmas jósággal nem képes többé harácsolni, s így félő, hogy elszegényedik.

Ebben a filmben minden elem jelen van, ami népszerű lehet a Szovjetunióban. Amerikai western és paródia, eszt-ráddalok és enyhe moralizálás, burleszk és érzelmesség – gondosan és hitelesen összeszedett western-külsőségek, folyton dörgő koltok, dalra fakadó hősök. A főszereplő, a Jóember: a gyermekszemű Andrej Mironov, s mint mostanában annyiszor, intrikust alakít Oleg Tabakov. Alek-szandra Aaszmjae szőke és gömbölyű – mi kellhet még?

Zavart szomorúsággal néztem végig az 1987-es év egyik szovjet kasszasikerét. Zavartan, mert a western-külsőségek (nyilván óriási költséggel) mintha hitelesek lennének, ám a rendezőnő, Alla Szurikova adósunk marad a Vadnyugat ismert hőseinek felidézésével, s enélkül paródiája a verekedések végeláthatatlan és végső soron egyáltalán nem mulatságos sorába fullad. Zavartan, mert a naiv mozis hittételének („A filmművészet az a Messiás, mely képes minket megváltani!”) gyermeki morálja sem hitelessé, sem ironikussá nem válik a zűrzavaros jelenetekben. Zavartan, mert ez a szétfele húzó, ezerfele kacsintó, népszerűségért lihegő mozi sem megváltani, sem szórakoztatni nem képes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5316