KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmok a távoli útról

Gáti Péter

 

Az álmok, az emlékek a lassan ködbe vesző múltba vezetnek, hogy elfeledtessék a gyötrően kisszerű és kijózanító jelent. Nikola Korabov lírai hangvételű filmjének hőse, Vladko amolyan csehovi figura. Hajdan cirkuszi zenebohóc, akit betegsége miatti kényszerű távozása a manézs csillogó világából, az érdekes és változatos élet sűrűjéből lelkileg összeroppantott. Nagybátyja vidéki kocsmájában álmodozik az egykori szebb napokról, gramonfonlemezei és snapszos kupicái társaságában. Rezignált beletörődéssel veszi tudomásul az őt ért csapást, belefeledkezik a szomorúságba, saját tehetetlenségébe.

Nikola Korabov a lelki rezdülések, a cselekménytelenség és mozdulatlanság mögött megbúvó emberi tragédiák tolmácsolására tett kísérletet. Emlékcserepek sorjáznak egymás után, kiegészítve és szembeállítva a kisszerűségbe lehúzó provincializmus életképeivel.

Az Álmok a távoli útról című film azonban nem tudja előcsalogatni a kibicsaklott sorsok, a megfeneklett remények rajza mögül a valódi drámát. Kissé érzelgős, önsajnálkozással átitatott szomorúság lengi be a többnyire szépelgő mívességgel fotografált emlékező jeleneteket, a boldogtalanság egyhangú stációit. Bár csehovi hangulat jellemzi Nikola Korabov emlékfüzérét, de a csehovi jellemábrázolás mélységei nélkül. Elringat a film minden egyes kockájából áradó bánat, de felkavarni nem tud és hatása sem tart tovább a kijáratnál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5338