KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hekus

Kovács András Bálint

 

E filmről, melynek címe nem éppen végtelen leleményességről tesz tanúságot, annál, hogy egy kevéssel vonal alatt teljesítő krimi, többet nem volna érdemes elmondani, ha nem hívná fel figyelmünket egy pillanatra sajátos ideológiájával. Középpontjában egy, az érzékek és az élet realitásaival számotvető szabadelvű rendőrnyomozó áll, aki szerint a kislányokat a hazugság – a szűziességről, a jóságról, az ártatlanságról, stb. – rontja meg, s ezért őket idejekorán fel kell világosítani a világ romlottságáról és ezért ő is véres bűnügyi történeteket mesél saját kislányának. Vele szemben nem áll más, mint egy bigott vallásos rendőrfőnök és egy idegbeteg feminista nő. E régi és új idealizmussal szemben emberünk igenis hisz a romlottságban, ezért le is tudja győzni azt. „Tudom, hogy ez Hollywood, de mégis hadd legyen enyém ez az ügy” – kéri főnökét, hogy bízza rá egy Hollywoodban megesett kéjgyilkosság kinyomozását. Ezentúl tehát Hollywood sem lesz a régi: cukros mesék helyett véres perverziók készítenek fel bennünket az életre. És mégis hiába várunk a filmben egy jó vérszennyes szexorgiát. Csak játszottak velünk. Maradjunk a tündérmeséknél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5454