KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hal neve: Wanda

Báron György

 

Nemcsak a hal neve Wanda, hanem a főszereplőnőé is, de ez nem jelent semmit. Senki nem tévesztheti őket össze, nem akarja a halat ágyba vinni, a hölgyet pedig akváriumban úsztatni. Egyszerűen be kell érnünk azzal a ténnyel, hogy a dadogós ékszerrabló egyik kishalát ugyanúgy hívják, mint a banda hölgytagját.

Még ez a legjobb a filmben. Ez a jóleső kis értelmetlenség, amiből nem következik semmi. Ezenkívül még jókat lehet nevetni a következőkön: a légyottot rendre megzavarják – időnként a feleség –, s ezért a szeretőnek hol az ajtó mögé, hogy a kanapé alá kell bújnia; az egyik főhős dadog, s ezért csak nagy sokára tudja kibökni, hol vannak a keresett gyémántok; a másik főhős úgy kanyarodik az autójával, hogy a szembejövők a falnak mennek tőle. Ilyesmik. Feydeau és Labiche-komédiák helyzetei idéződnek fel, a blőd Norman Wisdom és Louis de Funès-filmek modorában.

Röhög a publikum Tokiótól a Fokföldig. Ez most a friss siker a művelt Európa nagyvárosaiban, s igazán gyorsan elérkezett hozzánk. Akárcsak a másik bombasiker, a Moonwalker, s talán hamarosan megismerkedhetünk a harmadikkal, Roger nyuszival is. Így van ez rendjén. Nálunk a szabad sajtó eddig elsősorban a Springer-féle hecclapok megindulásával járt együtt, miként a liberalizáltabb filmforgalmazás is az épp aznapi sikerek felé nyitott. A nyomasztó előzmények után aligha csodálkozhatunk a dolgok ilyetén alakulásán. Hosszantartó és valódi szabadság teremtheti csak meg a szükséges kulturális ellensúlyt, jeleként annak, hogy rendbejöttek nagyjából a dolgok.

Addig azonban nézhetjük a nemzetközi méretű infantilizálódás kórtüneteit: Wandát, Jacksont és Roger nyuszit. Ujjunkat szopva göcöghetünk boldogan a moziban, s várjuk a Mamát a tejecskével. Nem jön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5455