KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kakukk a sötét erdőben

Nóvé Béla

 

A háború abszurd iszonyatát gyereksorsokon át felmutatni, gyermeki hősök ártatlan szemével láttatni nem új lelemény, kivált nem Közép- és Kelet-Európában, hol kitörölhetetlen emlékezetű remekművek egész sora készült e felfogásban. Közülük nem egy épp Csehszlovákiában, a cseh új hullám tündöklése alatt (gondoljunk csak az Éljen a köztársaság!-ra). Sajnálatos, hogy Antonin Moskalyk számára e beszédes példák némák maradtak, s hogy ő inkább a didaktikusán direkt „posztantifasiszta” tévéfilmek kitaposott partizáncsapásait választotta, mely a térség nem kevésbé bevett műfaji tradíciója.

Moskalyk filmjének főhőse egy Emilka nevű kamaszodó kislány, kinek a németek apját megölik, anyját elhurcolják, őt magát pedig – miután megállapítják, hogy „elsőosztályú nordikus rasszjegyeket” visel – továbbítják egy „honosító” zárdába, ahol barna egyenruhás fasiszta sororok (!) pálcával, vasfegyelemmel és echte német népmesékkel (Hófehérke und die sieben törpe) germanizálnak. Innen kerül azután, mint az intézet büszkesége Herr Kuckuck, egy észak-poroszországi Lagerkommandant családjához. A köpcös, kedélyes, odahaza nyárspolgári életet élő mostohapapáról persze hamar kiderül, hogy szadista kéjenc, a környék rettegett zsarnoka, s a rábízott foglyok halálra kínzója. Noha fogadott lányának mindent megad: bonbonnal kényezteti, zongorázni taníttatja, a „kakukkfióka” mégis lázong, dacolva repdes ide-oda kalickája rácsai közt. Végül aztán elérkezik a szabadulás órája, a fogvatartók meglakolnak, s ő hazarepülhet fészkébe, hol maminkája várja...

A bárgyún kimódolt tantörténetet a butácska, kifejezéstelen arcú kislány, bárhogy küszködik is, nem tudja átlelkesíteni. Szerepébe a rendező a maga sajátos „hazafiságának” olykor leplezetlenül indulatkeltő ítéleteit csempészi – a germán kultúrfölény nem kevésbé szimpatikus antitéziseként. S ha az egészből más nem is, ez mindenképp megfontolásra érdemes: kinek, miért van szüksége ma is egy gyökeresen megváltozott etnikai, politikai és kultúrközegben efféle ajzószerekre?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5594