KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bugsy

Békés Pál

Bizonyos dramaturgiai elméletek szerint mindössze három olyan végső cél létezik, melyekre visszavezethetők a drámák konfliktusai, úgymint: 1. Hatalom. 2. Pénz. 3. Nő/Férfi. Az elmélet némely kritikusai szerint 1. és 2. valójában ugyanaz. Mások szerint azért nem egészen. De az bizonyos, hogy ha egy drámai történet szereplője a „Mit akarsz?” kérdésre azt feleli: „A Hatalmat, a Pénzt, a Nőt (a Férfit)” akkor nincs értelme a miértet firtatni, mert a válasz: csak. Az emberiség története a bizonyság rá, hogy a fenti szentháromság önérték, egyben minden történés mozgatója.

A Bugsyban kellő súllyal szerepel mindhárom. Bugsy Siegel és Virginia Halls szenvedélyes szerelmének föl- és ellobbanásokkal, forró testcselekkel és ellencselekkel, valamint apró lopásokkal (2 millió dollár) tarkított hosszadalmas története igazi mozicsemege azok számára, akik egy vérbő történet keretében kívánnak megismerkedni az amerikai eposz egy kevéssé ismert fejezetével. A fejezet tárgya Las Vegas megalapítása – miként nőtt ki a mulatóváron Nevada homokjából, miként vált a terméketlen sivatag az államok legtermékenyebb földdarabjává. (A film végén fölirat tájékoztat a megtérülési rátáról: a háború idején invesztált hatmillió 91-ig százmilliárdot fialt.)

A film sajnos csak érinti, hogy a várost elsősorban nem Bugsy Siegel lázas fantáziája hozta létre, inkább a kényszer, mely Meyer Slanskyre, a szeszcsempész-korszak legbusásabb hasznot elkönyvelő gengszterére nehezedett: valahová be kellett fektetni azt a nyavalyás pénzt, ha már összecsempészkedte az ember!

Nem igazán világos, hogy a film végén miért lövik komótosan szitává Bugsyt. De nem is érdekes: a fontos az, hogy nem halt meg hiába. Hiszen él és hat a Mű. Él Las Vegas, a félkarú rablók hazája, maga is olyan, mint egy gigászi félkarú rabló: csillog, pénzt nyel és elégedetten csörög.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=561