KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnös hétvége

Faragó Zsuzsa

 

Talán a látószög ígér valami kis újdonságot Ota Fuka filmjében. Az tudniillik, hogy szinte csak a bűnöst látjuk rettegni, titkolózni, cselekedni – ellenfele, a nyomozó, csak pillanatokra tűnik föl a vásznon. A gyilkossal azonosulunk tehát. De vajon azonosulhatunk-e egy gyilkossal?

A művészet néha kíméletlenül lép át hétköznapian moralizáló kérdéseink felett, azonosulni kényszerít, gyakran állást sem foglal – csak bemutat. Persze, ha művészet.

A soványka szocialista krimik sorából való Bűnös hétvége értelmiségi „lelkizéssel” indul. Gyűrött arcú férfi és nyúlánk, jólsminkelt, napszemüveges nő hétvégi kalandjával. Nyugalmasan ismerős a lestoppolt Zsiguli, a férfi zöld vászondzsekije, a hétvégi ház, rettentően ismerősek a kalandot kísérő párbeszédek. Egy darabig azt hisszük: a „bűnös” itt szexuál-erkölcsi jelző. Aztán elkövettetik az igazi, jogi értelemben vett bűn, s a maradék időben a bűnös vergődésének, majd bűnhődésének nagyon kevéssé érdekfeszítő, s minden valódi bonyodalmat nélkülöző eseményeit unatkozhatjuk végig.

Főhősünknek ugyanis csak dzsekije és gyűrött arca ismerős, ám ami szenvedő tekintete mögött történik – rejtve marad előttünk. Felemás azonosulásunkból csak szánalom fakadhat. Szánakozunk, és lassan megértjük, hogy a gyűrött arcú főhős elhagyott feleségéért, elárult munkatársaiért, egyszóval üres életéért „kapja” büntetésül bűnét. Halkan, de jól kivehetően szól ki a filmből a dallam: aki elherdálja az életét, még gyilkossá is válhat! Soványka krimi – soványka moralizálás.

Végül a morál és a krimi is veszít: a néző visszavágyik a felhőtlen, tiszta izgalmak világába. Ott nem tud meg semmit a lelkében lakozó gyilkosról. De legalább jól szórakozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5617